A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Bálint Sándor: A BART története 1937-től 1947-ig 417

közlekedést meghonosítani, illetve az autóbusz képes-e a kiöregedett villamost felváltani. A kísérletet két fokozatban kívánják végrehajtani: 1. az autóbuszokat villamos nem járta vonalon járatják; 2. mintegy 10 napra leállítják a villamost és helyette autóbuszokat állítanak forgalomba. A BART-ot az eladott menetjegyek alapján pontos statisztika összeállítására kötelezik, s ennek értékelése során majd kiderül, lehetséges-e a korszerűsítés. Elmondta, az egyik autóbusz a vasúti állomástól kiindulva az Éhen Gyula téren, a Szelestey László utcán (Lenin út), a Színház téren (Március 15 tér), a Faludi Ferenc utcán (Petőfi Sándor u.) a Paragvári úton át éri el a Közkórházat, ahonnan a Paragvári utcán, a Faludi Ferenc utcán, a Szily János utcán (Alkotmány u.), a Berzsenyi Dániel téren, a Hefele Menyhért utcán, a Kossuth Lajos utcán, a Szentháromság tér déli oldalán (Köztársaság tér), az Erzsébet királyné utcán (Tolbuchin u.), a Szent Márton utcán (Tolbuchin u.), a Petőfi Sándor utcán (Gábor Áron u.), az Éhen Gyula téren közlekedve éri el a vasútállomást. A másik autóbusz az Éhen Gyula térről a Petőfi Sándor utcán, a Szent Márton utcán stb. haladva tér vissza a vasúthoz. A vonalat öt szakaszra osztották, a szakaszjegy 10 fillérbe, két szakaszé 16 fillérbe, a vonaljegy 20 fillérbe kerül. Az autóbuszok reggel 7-től este 9-ig közlekednek, irányonként 15 perces időközönként oly módon, hogy a vasúttól hét és fél percenként indul kocsi. Egy-egy járat menetideje 15 perc, a megengedett legnagyobb sebesség 30 km/h. A vonal, a megállók és a viteldíj ismertetése után néhány javaslat hangzott el, végül a polgármester előterjesztését megszavazták. Haltenberger, a BÁRT igazgatója pedig a feltételeket elfogadta. Ezek után megtartották a műtanrendőri bejárást, amelyen az értekezlet valamennyi meghívottja részt vett. A szürke színű Rába autóbuszok végighaladtak a kijelölt útvonalon, minden megállóban megálltak, a menetidőt pontosan betartva érkeztek vissza a vasúti állomásra. A rendőrség képviselője intézkedett, hogy a kijelölt megállóhelyeken más járműnek tilos legyen megállni és várakozni. A Vasvármegye c. lap 1939. december 10-i vasárnapi számában bőséges tájékoztatót adott a következő napon, tehát hétfőn induló autóbusz-közlekedésről és összefoglalta annak előzményeit. Emlékeztetett arra, hogy az elmúlt években milyen élénk vita volt a közúti forgalom átszervezéséről, a város tömegközlekedésének korszerűsítéséről és a leromlott villamosvasúti pálya, illetve kocsik állapotáról. A lap hangsúlyozta, a város vezetősége helyesen cselekedett, amikor úgy döntött, hogy mielőtt a VEMRT-et a villamosvasút teljes helyreállítására kötelezné — vagy a villamos megszüntetését elrendelné —, kipróbálja az autóbusz-közlekedést. Ez a kísérlet a városnak pénzébe nem kerül, mert a vállalkozó budapesti cég saját számlájára, kockázatára látja el a feladatát, az autóbuszok garazsírozásáért sem kell fizetni, mert a kocsikat a Motorgyárban helyezik el. Tehát ezen a kísérleten a város csak nyerhet. A járatokat esetleg ki is terjesztik újabb és újabb irányokba, miáltal a legdinamikusabban fejlődő városrészek is tömegközlekedési lehetőséghez juthatnak. Kijelentette: a fejlődő Szombathely jövője az autóbuszt kívánja, azonban kellően meg kell fontolni a cserét, és az autóbusz bevezetése esetén jó szerződéssel kell biztosítani a város közönségének utazási lehetőségét. Utalt a VEMRT-tel szerencsésnek már nem nevezhető kapcsolatra, végül ismertette a vonalat, a megállókat és a viteldíjat. 1939. december 11-én reggel 7 órakor és 7 óra 7 perc 30 másodperckor mindkét irányban elindult a BÁRT egy-egy 18 személyes autóbusza. Az első órákban úgyszól443