A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Bálint Sándor: A BART története 1937-től 1947-ig 417

2. ábra. A csővázas karosszériákat 1939-ben kezdték gyártani az Autótaxi Rt. műhelyében vasútállomás—Ürüm Fő tér; Üröm Fő tér—Pilisborosjenő községháza, valamint a Bécsi út és Vörösvári út sarok—Üröm vasútállomás—Pilisborosjenő községháza közötti vonalakat. Az engedély szerint Budapest—Üröm között naponként legalább 4 fordulót, a két község között legalább egy fordulót, és Budapest—Pilisborosjenő között legalább hárpm fordulót kellett teljesítenie. Emellett rcszjáratokat is indíthatott, a felmerült igények szerint. A viteldíj személyenként és kilométerenként nem haladhatta meg a 10 aranyfillért. A miniszter további feltételei a korábbiakkal megegyeztek. Az okiratot 1947. március 3-ig érvényesítették. A nyár folyamán a CsepelKispest vonalát a BÁRT a rákoskeresztúri köztemetőig megnyújtotta

23 (3. ábra). Június 15-én kelt beadványa alapján engedélyt kapott a vállalat arra, hogy a Hűvösvölgy—Solymár—Pilisszentiván—Pilisvörösvár—Óbuda vonalát — a gyümölcstermelés idején — Solymártól kiindulva, a Széna tér érintésével Budapest— Nagyvásártelepig vegyes járat rendszeresítésével meghosszabbítsa. Ezen a vegyes járatán csak menettérti jegyet adhatott ki. Az augusztus 16-án keltezett kérelmére a miniszter azt is megengedte, hogy a Budapest—Dobogókő és a Hűvösvölgy— Pilisszentiván között járó autóbuszaival „kisebb árudarabokat is fuvarozhasson."

24 Szeptember 15-én ideiglenesen engedélyezték számára, hogy Budapest—Árpád gimnázium—Pilisvörösvár—Pilisszentimre (Pilisszentiván)—Piliscsaba között naponként legalább egy fordulóval utasokat szállítson. Október 30-ával viszont — ugyancsak a miniszteri engedéllyel — felszámolta 23 F. L. XI. 1202. É. eng. doboz. 24 UO. 427