A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Rév Pál: Wittmann Viktor (1889—1915) 325

6. ábra. Az Albertfalvára települt repülőgépgyár pülői tevékenységét azonban csak röviden ismertetjük, mert a hírlapok és szaklapok bő tudósításokban számoltak be sikereiről, győzelmeiről. A sportéletben hírnevet szerzett az Etrich monoplánok, valamint a Lohner biplánok repüléseivel. Az aviatikai, szakírói és bontakozó sportrepülői tevékenységét értékelte az 1911. augusztus 3-án alakult Magyar Géprepülők Szövetsége, mikor a 22 éves fiatalembert vezetőségi tagnak választotta. A sportrepülők külföldön és hazánkban két csoportra voltak oszthatók: — akik a saját maguk által készített vagy vásárolt repülőgépekkel folytattak repülési gyakorlatokat, felszállásokat; — akik nem rendelkeztek saját repülőgéppel, hanem a különböző tervezők, gépépítők légi járműveit repülték. Nem ismerjük Wittmann anyagi körülményeit. Azt tudjuk, hogy utoljára Budapesten a VII. ker. Akácfa u. 20. sz. ház egyik bérlakásában lakott. Nem tételezhető fel, hogy saját repülőgépével gyakorolt volna, vagy vett volna részt a hazai és nemzetközi versenyeken. A repülőgépsk építői igyekeztek ügyesnek bizonyuló sportolókat szolgálatukba állítani. Győzelem esetén nemcsak a pilóta, hanem a tervező, gépépítő is osztozott az erkölcsi és anyagi elismerésben. Wittmann Wiener-Neustadtban Zsélyi mérnökkel együtt tette le Etrich-féle Taube típusú iskolarepülőgéppel 1913. május 31-én a pilótavizsgát.

21 Ettől kezdve Etrich monoplánon és Lohner biplánon rendszeresen gyakorlatozott, s gyakran vitt magával utast is. Rákosmezőn 1913. augusztus 20-án rendezték meg a //. Nemzetközi Repülőversenyt. Az előző évi versennyel szemben a részvétel feltétele az volt, hogy az indulók 21 Budapesti Hírlap, 1913. jún. 1.; Pesti Hírlap, 1913. jún. 7. 333