A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Rév Pál: Wittmann Viktor (1889—1915) 325

Lohner- és Etrich-féle légi járművek repülésében, műszaki megismerésében. Részt vett az új vállalat termelést előkészítő munkájában is. Wittmann személyiségét, üzemi tevékenységét nem őrzik levéltári adatok. Ezért csak barátai, munkatársai egykorú elbeszéléseiből formálódik ki alakja. Jó megjelenésű, sovány, szűkszavú, végtelenül szerény és közvetlen modorú ember volt. Az új vállalathoz akkor belépett műszaki és fizikai dolgozókkal könnyen szót értett. A mai szóhasználat szerint: az üzemben jó munkahelyi légkört tudott kialakítani. Több éves baráti kapcsolat alakult ki Karinthy Frigyes író, publicista és Wittmann között. A mérnök gyakran vitte repüléseire utasként az újságírót. Karithy a számára leginkább élményt jelentő légi utakról a hírlapokban cikkekben számolt be, novellákat írt. Wittmann utasa élete első repüléséről „Először repülni" című novellájában már 1913 kora őszén beszámolt. A műszaki igazgató közvetlenségére, szakmai felkészülésére utal Karinthynak az az egész oldalas cikke, amely véletlenül Wittmann halálos zuhanásának napján jelent meg „Készül a gépmadár" címmel „Az Újság" című napilapban. E riport abból az alkalomból készült, hogy Wittmann néhány hazai újságírónak bemutatta a cég Váci úti telepét. A műszaki igazgató elmondta, hogy vállalatuk az Osztrák—Magyar Monarchia legnagyobb repülőgépgyára. A termelés felfutása szükségessé teszi, hogy az eddigi szűk munkahelyről még 1915. nyarán Albertfalvára költözzenek, tágas, korszerű munkahelyre. Wittmann végigvezette az újságírókat a repülőgépek építésének szakaszain, majd megmutatta, hogy történik a kétüléses jármű szerelőműhelyben való összeállítása. Végül elmondta, hogy az elkészült repülőgépet a műszaki igazgató Rákosmezőre szállíttatja, ott személyesen hajtja végre a próbarepülést, majd átrepül vele Bécsbe és átadja a hadseregnek. Wittmann gyorsan befejezte a gyár bemutatását és az újságírókat Rákosmezőn látta vendégül. Ott kötetlen beszélgetés alakult ki. Karithy kérdésére válaszolva az igazgató megjegyezte, hogyha a háborúnak vége lesz, gépet tervezne, mellyel az Atlanti-óceánt szeretné átrepülni. A gyár, amelynek egyik vezetője volt, katonai repülőgépek gyártásával foglalkozott. Wittmannt mégis már akkor valójában a polgári repülés érdekelte. Még 1911-ben cikksorozata jelent meg az „Aviatika" című szaklapban „A repülés jövője" címmel. Ebben a folytatásokban megjelent tanulmányában példákkal bizonyítva vázolta fel a menetrendszerű légiforgalom távlatait. Az időközben bekövetkezett első világháború késleltette ugyan ennek a megvalósítást, de ez a körülmény nem csökkenthétté mérnökünknek a polgári repülés jövőjében vetett bizalmát. Dr. Grosschmid István, a MALÉV jogelődje, a MÁLÉRT elnökigazgatója — kora repüléstudományának művelője — egyik tanulmányában írta: „Szem előtt kell tartani, hogy magyar repülés csak egy van, amelynek a katonai, sport és a forgalmi repülés csupán ágazatait képezik."

2

® Wittmannt az élet a katonai repülőgépek gyártásának szervezésére, irányítására állította. Természeténél fogva is bizonyára inkább művelte volna a repülés polgári ágát. A közforgalmú repülés — a háború következtében — világviszonylatban is még csak a szárnyait bontogatta. Ellenben a sportrepülés már erősen fejlődő része volt az aviatikának. Wittmann ennek a művelésében nemcsak hazai, de nemzetközi szinten is élenjárt. Wittmann életének az előbbiekben tárgyalt szakasza kevésbé volt ismert. Az adatokat főleg a levéltárak, könyvtárak hiányos anyagában lehetett csak felkutatni. Ezért a rendelkezésre álló adatokat többségében e munkában közreadjuk. Sportre20 Magyar Szárnyak, 1940. évi 16. sz. 15. p. 332