A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Koltai Mariann: Adatok a százéves Budapest-Keleti pályaudvar történetéből 269

KOLTAI MARIANN ADATOK A SZÁZÉVES BUDAPEST-KELETI PÁLYAUDVAR TÖRTÉNETÉBŐL A Magyarország vasútrendszere részeként elsőként Bécs és Pest vasúti összeköttetése épült ki, de a hazai jelentősebb építkezések — főként az 1850-es évektől — már a főváros és a nagy mezőgazdasági centrumok kapcsolatát is biztosították, 1866-ig 2160 km hosszúságú vasúthálózattal. A Bécs—Pest—Szeged—Temesvár vonal a legfontosabb gabonatermő délvidéknek, a Bécs—Pest—Debrecen vonal pedig az állattenyésztés Tiszántúli centrumainak bekapcsolását jelentette a forgalomba. 1867 után a vasútépítkezés rendkívül mértékben felgyorsult Magyarországon. Az osztrák Rothschildok vezető szerepével, francia, belga, német, angol és magyar tőkét is bevonva, ezekben az években épültek ki a hazai vasutak fő vonalai. Ezek között az első ipari szempontból is figyelmet érdemlő vasutak: a Pest—Hatvan—Salgótarján vonal (1867), a Hatvan—Miskolc (1870), majd a Salgótarján— Losonc és a Miskolc—Bánréve (1871) vonalak. A nem mindig tisztakezű, panamáktól és spekulációktól terhes vasútépítési láz eredményeként — az 1850-es évek 250 km-es évi építési átlagával szemben — akiegyezést követően évente mintegy 600 km, 1867 és 1873 között összesen több, mint 4000 km új vasútvonalat adtak át a forgalomnak. Az 1873-as gazdasági válság okozta megtorpanás a vasútépítések lendületét megtörte ugyan, de néhány évi stagnálás után, az 1880-as évek elejétől ismét sor kerülhetett az újabb nagy fellendülésre. A főváros vasútüzemi és építési hiányosságokkal küszködő vasúti létesítményeit készületlenül érte az új vasútvonalak megnyitását követő forgalmi igények megnövekedése. A kiegyezés esztendejében Pesten és Budán mindössze öt állomás volt üzemben különböző vasúttársaságok kezelésében: a pesti indóház (a mai Nyugati pályaudvar elődje) és Kőbánya alsó állomás az Osztrák Államvasúttársaságé, a budai indóház a Déli Vasúttársaságé, valamint a Magyar Északi Vasúttársaság által épített Losonczi pályaudvar (a mai Budapest-Józsefváros) és Kőbánya felső pu. Ez utóbbi kettő a MÁV első fővonalának pályaudvarai 1868-tól. A politikai konszolidációt követő gazdasági fellendülés nyomán nagyszabású városrendezési tervek születtek, amelyek közül számos elképzelés a főváros területének nagyvasúti összeköttetéseit kívánta előmozdítani. A vasúti tervek megvalósítását nagymértékben sürgette az 1868-ban létrejött MÁV is, amely az új fővonalak kiépítésében már jelentős részt vállalt. A képviselőház még ugyanez év december 5-én tartott ülésén nagyarányú bővítéseket szavazott meg. A 2998. jegyzőkönyvi pont alatt megbízta Mikó Imre közmunkaés közlekedési minisztert, hogy a „.. .pesti és budai pályaudvaroknak gözmozdonyú 269