A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Dr. Kovács János: Adalékok a tárnok—sóskúti lóvasút történetéhez 257

vonat 10 ölnyi (18,96 m) távolságon belül megállítható legyen a minden második kocsin elhelyezett dörzsfékkel, amelyet egy-egy gyakorlott, a terepet jól ismerő fékező kezelt a 4, kivételes esetben 6 kocsiból álló szerelvényeken. Az első kocsi fékezőjét jelzőkürttel szerelték fel, amellyel az induláskor, minden átjárónál és minden pályán látható akadály esetén jelt kellett adnia. Az esetben pedig, ha a fékek felmondanák a szolgálatot, a vonatonként elhelyezett két kerékrúddal írták elő megállítani a szerelvényt. A vasút forgalmának szabályozását a menetrend bevezetésével is erősítették. Az útátjáróknál figyelmeztető táblákat állítottak fel és a menetrendet ezeken is kifüggesztették. A munkahelyekre vezető elágazásoknál jelzőket helyeztek el, éspedig úgy, hogy azok a szomszédos elágazásokból is láthatók legyenek. A közlekedésbiztonság további fokozása céljából az alsó kőbányánál levő váltó előtt, a vasúti kocsik eliramodása ellen, a vágány elzárására egy erős kapu felállítását rendelték el, továbbá a bizottság a tizenegy gyalogos átjáróból csak egy, biztonsági kapuval ellátott átkelőhely fenntartását javasolta. Boné Géza főjegyző a megyei út biztonsága érdekében indítványozta, hogy 3-3 ölnyi (5,69 m) távolságban mindenütt, ahol az útárok két lábnál (0,63 m) mélyebb, megfelelő nagyságú védkövet helyezzenek el. Hangsúlyozta az idézett jegyzőkönyv azt is, hogy, ha húsz napon belül nem készítik el és nem hagyatják jóvá a vasút menetrendjét, annak egy-egy másolatát az átjáróknál ehelyezett figyelmeztető táblákon nem függesztik ki, valamint a kitérőkbe jajavasolt jelzőket és az alsó kőbányai biztonsági kaput nem állítják fel, a vasút működését június 1-én betiltják. Nem tudjuk, hogy a szigorú intézkedéseket hogyan foganatosították, de nagyon hiányos adataink alapján is több balesetről tudunk. A sóskúti római katolikus plébánia halotti anyakönyvében 1876-ban és 1888-ban találtunk egy-egy bejegyzést a vasút okozta halálesetről. Czigányik Józsefi éves kisfiú fejét 1876. május 12-én vágta le vasúti kocsi. Reiner József \W&. április 28-án 39 éves korában lelte halálát a vasúton. Czeizel Venantius plébános ezt jegyezte be akkor az anyakönyvbe: „elvérzés, lőrétől elgázoltatott, fejét lemetszette"

1 Reiner József halálhírét a megyei újság is hírül adta alábbi rövid közleményével: „Elgázolta a sóskúti lóvasút. Reiner József 40 éves r. kath. gazdaember sóskúti lakos, múlt hó 30-án egy pajtásával hazafelé ballagot a szöllőhegyről, hol már többet is ivott a kelleténél, útközben a sóskúti kőbányából jövő 8 kocsiból álló, kővel megrakott vonatot megpillantván arra felugorni akart, de elhibázván a lépést lecsúszott s a vonat alá került, s mielőtt a vonatfékező azt megállíthatta volna a szerencsétlen Reiner József fejét a törzstől a kocsi kerekei leszakították és pár száz lépést magukkal hurcolták. A megejtett orvos rendőri szemle és tanúk előadása szerint maga idézte elő halálát"* Egy nagyon idős adatközlőnk

9 emlékezete szerint valamikor a századforduló táján történt, hogy egy Patz Mária nevű lány egyik karját, aki tehenet őrzött, leszakította a vonat. Andreetti olyan szép kártérítést fizetett, hogy a család abból kinyitotta a Patz vendéglőt, amit ma is emlegetnek. A balesetek után mindig megszigorították a biztonsági intézkedéseket. Feltehetőleg e szerencsétlenség nyomán történt, hogy a kereskedelemügyi miniszter 1906. augusztus 30-án az 1983. évi XXVIII. te. 1. paragrafusának a) pontja alapján végzett előző évi iparfelügyelői vizsgálatra hivatkozva, a sóskúti Öregbánya, az Újbánya és az Antalbánya területére is megszigorította a bá7 A sóskúti rk. plébánia anyakönyve II. köt. 249. és 434. old. Eszéki Imre plébános sokirányú segítségéért ezúton fejezzük ki köszönetünket. 8 Székesfehérvár és Vidéke, XVI. évf. 59. sz. 1888. május 15. 9 Pecsenka Norbertné, sz. Chrenkó Katalin 94 éves, Sóskút, Petőfi S. u. 13. sz. alatti lakos visszaemlékezéséből. 264