A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Dr. Kovács János: Adalékok a tárnok—sóskúti lóvasút történetéhez 257

A vasút első csonka évének krónikájából nem maradhat ki, hogy a társaság 1870. december 30-án Veil Dávid pályakezdő „chirurgus" személyében évi 400 forintért és természetbeni lakásjárandóságért orvost alkalmazott. Ezt a lépést bizonyára azért tette a részvénytársaság, hogy javítson a bánya és a vasút életvédelmi feltételein. Egyelőre azt is csak feltételezzük, hogy Veil Dávid egyike a legelső olyan üzemorvosoknak, akik bányai és vasutas betegek gondozásával is foglalkoztak. Jó három évvel az előmunkálati engedély kiadása, s közel két évvel a vasút megnyitása után, 1872. május 10-én „műszak-rendőri" bejárási jegyzőkönyv készült a tárnok—sóskúti vasút állapotáról. A gondosan összeállított dokumentum egy kőnyomatos példányát a Fej ár megyei Levéltár őrzi

; A jegyzőkönyvet Glocsner József társulati igazgató tanácsos és megbízott, Walther Ágoston m. kir. vasúti és hajózási felügyelő, Musóner Miksa (?), a cs. k. szabad déli vaspálya képviselője és Boné Géza, Fejér megye főjegyzője írták alá. A jegyzőkönyvből megtudjuk, hogy az egy vágányú vasútnak három elágazása volt, éspedig Ötháznál, Sóskúton és a felső kőbányánál (5. ábra). Az alsó kőbányánál két csonkavágányt létesítettek. Az üres kocsikat felfelé lovak vontatták, lefelé pedig a 3—6 kocsiból álló szerelvények a 20% esésű lejtőn önmaguktól szaladtak le Sóskút alsó végéig, ahonnan lovak húzták azokat a tárnoki állomásig. A bizottságnak a legtöbb gondot a Sóskúton át szabadon futó, nagy balesetveszélyt jelentő szerelvények okoztak. A szerencsétlenségek megelőzésére több előírást vezettek be. Mivel ezek rendkívül tanulságosak és jól tükrözik nem csak az adott vasút, hanem a korabeli lóvasutak műszaki színvonalát is, érdekes áttekinteni őket. A vonatok kizárólag világos nappal közlekedhettek és menetsebességük nem lehetett nagyobb az óránkénti egy mérföldnél (7,59 km). A közlekedés rendjét, biztonságát szolgálta az az előírás is, hogy az útátjáróknál, Sóskút községben és azokon a helyeken, ahol a kilátás korlátozott volt, a sebességet úgy kellett mérsékelni, hogy a 5. ábra. A sóskúti káptalani kőbánya képe 1900 körül (Károly János: Fejér vármegye története c. mű V. köt. 292. p. Csitári Kő- és Könyvnyomdája, Székesfehérvár, 1904.) 263