A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Barkóczi Jolán: A máramarosi vasút tervei 223

Gazdasági Lapok-ban Farkas Ferenc azt bizonygatta, hogy a só szállítása vasúton nem lesz olcsóbb, és hogy ennek az árucikknek szállításánál a gyorsaságnak nincs jelentősége, valamint azt, hogy ha új útvonalon szállítják a sót, akkor a régi sóraktárak feleslegessé válnak, és helyettük újakat kell építeni.

73 Lehner Adolf "mérnök cikksorozatában cáfolja e szerinte rendkívül konzervatív nézeteket, mondván, hogy a hosszas tárolást a só sem bírja ki, hiszen a nedvesség igen káros. Igaz ugyan, hogy a só esetében a gyors szállítás nem a legfontosabb kérdés, de a szállítási nehézségek miatt eddig is nagymennyiségű só ment tönkre Máramarosban. A folyami leúsztatás ellen felhozza, hogy a máramarosi fenyvesek nem sokáig győzik már szálfákkal kiszolgálni a tutajozást, hogy a letutajozás közben a tiszai nedves levegő nagyon árt a sónak, és hogy vasúton kevesebb a baleset lehetősége; a vasúti szállítással a teljes sómennyiség eljuthat a fogyasztókhoz. A Tisza melleti sóraktárak pedig, szerinte, már úgyis nagyon rossz állapotban vannak. Számításokkal azt is bizonyítja, hogy a vasúti szállítás nem drágább az eddigi folyaminál. Nézete szerint a vasutat ínségmunkában kellene Debrecentől Nagykárolyig vagy Szatmárig építeni, ez 3—4000 embernek adna téli munkát.

74 Az érdekelt vidékek lakói a császárhoz és a magyar kormányszékekhez fordultak az igényelt vasútvonal kiépítését sürgetve. 1864 nyarán több máramarosi földbirtokos kérvénnyel fordult a Magyar Udvari Kancelláriához, hogy az rendelje el a nyíregyháza—szigeti vasút építésének megkezdését. Érveik a szokásosak voltak: az évente 1 millió 200 ezer mázsa só, 43 ezer mázsa vas, a fában szegény Alföldre a fa és Galíciából 600 ezer mérő gabona elszállítása vasúton sokkal biztonságosabb és olcsóbb, mint a leúsztatás vagy a közúti fuvarozás. E kérvény véleményezésére Szeepssy Mihályt, Máramaros megye biztosát kérték fel, aki egyértelműen a debrecen—szigeti vonalvezetés mellett foglalt állást azzal az indokkal, hogy e vonalon a vasút sokkal több kereskedelmileg fontos helységet érint

75 1865. január 25-én terjesztette fel pártolólag a Helytartótanács a Szatmár megye Gazdasági Egyesületének 1864. december 21-én tartott közgyűléséről szóló felségfolyamodványát, amelyben a sziget—szatmár—debreceni vaspálya kiépítését kérték. Szatmár szerepéről így írnak: ,„Hogy a létesítendő közlekedés által átfutott vidék első életfontosságú szükségei egész kiterjedésükben megismertessenek ... szükségesnek látjuk legmélyebb alázattal felemlíteni, miképpen Máramaros, Ugocsa, Bereg, Kővár és Középszolnok megyék élelmi szükségletük jelentékeny részét — bár a sok irányban még ma is hiányzó közönséges utak miatt, nem csekély nehézségekkel küzdve, Szatmárból és vidékéből merítik" A vonalvezetésről szólva megállapítják, hogy a namény—nyíregyházi vonal néptelen vidéken haladna át, ellenben „.. .a sziget—szatmár—debreceni vonal az által, hogy Magyarország éjszak-keleti termékeny területének legnagyobb részét áthasítja — s ennek termesztvényeit a fogyasztó helyi vidékkel közvetlen egyenes érintkezésbe hozza — egyedül azon valódi és helyes közlekedési eszköz, mely üdvös befolyásával az aléltságban szenvedő nemzeti közvagyont teljes biztonsággal felvirágoztatná — e vonal körül elterülő nagy vidék nyomott iparát és mezőgazdászatát süllyedéséből kiemelné — s a minden pontban kimerítő adó képességének gyarapító segedelmet nyújtana."

16 1865 novemberében Szatmárnémeti és Debrecen város, valamint Máramaros megye az új főkancellárhoz, Mailáth Györgyhöz fordult, kérve tőle a máramarosi vasút tá73 Gazdasági Lapok, 1866. májs 23. 246—247. p., jún. 27. 305—306. p., júl. 4. 314—316. p. 74 Pesti Napló, 1866. szept. 20., 21,. 23. 75 Die Mármaroser Eisenbahn. Pester Llyod, 1864. No. 204. 2—3. p. 76 O. L. Kancellária, 1037/583/1865. 251