A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Molnár György: A magyar folyami hajózás főbb eseményei 1938—1941 között 593

;•«&-• 5. ábra. A MFTR „Lukács Béla" személyszállító gőzhajója a Tiszán a 30-as években Hazánkban a modern idegenforgalom megindulása a két világháború közötti évekre esik. A hagyományos útvonalaitól megfosztott személyhajózást részben ez mentette meg a súlyosabb visszeséstől. A turisztika új jelleget adott a magyar személyhajózásnak, és már a harmincas évek közepén legalább olyan fontossá vált, mint a szigorúan vett közlekedési funkció (6. ábra). 1937-ben a MFTR a következő személyszállító járatokat tartotta fenn: a Dunán A járat hossza Budapest—Pozsony—Bécs, hetenként háromszor 282 km Gönyű—Győr, csatlakozó járat a bécsihez 17 km Budapest—Mohács, naponként 200 km Budapest—Visegrád—Esztergom, naponta többször 68 km Budapest sétajáratok, naponta többször (a „Zsófia" gőzössel) 10 km Budapesti helyi és átkelési járatok Nagymaros—Visegrád átkelési járat a Tiszán Tiszasüly—Szolnok—Csongrád—Szeged, péntek kivételével naponta 205 km A magyar folyami személyhajózásban az utasszám (ezer főben) így alakult: 1936 1316 1937 1616 1938 1875 1939 1956 Az 1936—39 közötti évek növekedését 1940-től fokozatosan visszaesés váltotta fel (1940-ben: 1285 ezer fő). A személyhajók az utasokon kívül gyorsárut is szállítottak, például a bécsi járat idényben gyümölcsöt vitt az osztrák fővárosba. Az esztergomi járatnak Budapest 601