A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Winkler László: A Magyar Légiforgalmi Rt. története az 1928. évi újjászervezésig 501

mindkét fél még évi 400 alkalommal kérhette rendkívüli, alkalomszerű repüló'gépek fogadását. A második pontban foglalkoztak a légi forgalomban szükséges kiszolgálási feltételekkel, a csomag- és személyszállításokat illetőleg, beleértve a kölcsönös helyi szállítási szolgáltatást is a repüló'terekre. A harmadik rész tárgyalta a magánosok tulajdonába kerülő repülőgépek, a rendkívüli, alkalomszerű forgalomba tartozó leszállási, illetőleg berepülési engedélyének kérését.

24 * A néhány napon belül sikerrel megkötött magyar—osztrák légügyi egyezmény alapján a Magyar Légiforgalmi Rt. megkapta a lehetőséget, hogy 1923. július 30-tól, napi egy oda- és vissza irányuló repülőjárattal, megkezdje — a vonalengedélynek megfelelő^ — nemzetközi légiforgalmi tevékenységét. Ugyanezen egyezményben az osztrák Österreichische Luftverkehr A. G. (ÖLAG), a kölcsönösség alapján, szintén vonaljogot nyert a viszonylat napi egyszeri repülésére. Repülőgépek hiányában ezt a lehetőséget úgy használták ki, hogy az Aeroexpress gépeit és személyzetét bérelve végezték Budapest—Bécs között a légi személy- és áruszállítást. így gyakorlatilag mindkét magyar vállalkozás egyidejűleg lépett a nemzetközi forgalomba.

25 Az első forgalmi év tapasztalatairól Pál Andor, a Magyar Légiforgalmi Rt. üzemigazgatója pontos értékelő beszámolót közölt a szaksajtóban. Ebből kiderül, hogy a társaság a július 30-án megkezdett és október 20-án (a téli időszakra) megszüntetett menetrendszerű Budapest—Bécs forgalomban 136 repülést végzett, vagyis 68-szor repült oda-vissza. A menetrendszerű járat október l-ig, a vasár- és ünnepnapokat kivéve minden nap indult, attól kezdve pedig hétfőn is szünnapokat tartva, október 20-ig, a téli üzemszünet megkezdéséig.

26 Minthogy az említett időszakban menetrendszerű járat sem oda, sem vissza nem maradt ki, így a járatpontosság ebben az évben 100%-os volt. A 136 forgalmi repülésből 4 volt júliusban, 52 augusztusban, 48 szeptemberben és 32 októberben. A menetrendszerű repülések 258 óra 46 perc üzemórát jelentettek, amiből a Budapest— Bécs szakasz 147 óra 16 perc üzemidőt, míg a Bécs—Budapest visszarepülések csupán 111 óra 30 percet vettek igénybe. Az átlagos menetidő tehát Bécsbe 2 óra 9 perc 6 másodperc volt, míg visszafelé 1 óra 30 perc 20 másodperc. Az eltérés a vonalon uralkodó észak-nyugati szél miatt adódott, amelyet a nagy felületű, viszonylag gyenge motorral repülő gépek gazdaságos üzemével kellett szembeállítani. Érdekes, hogy a Fokker F III repülőgép utazó sebességét és a Mátyásföld—Aspern előírt légi útvonal térképen mért hosszát tekintetbe véve, a vállalat már terveiben 1 óra 55 perc átlagos menetidőt vett figyelembe, amit a gyakorlat pontosan igazolt. A Budapest—Bécs oda-vissza vonalon összesen 296 utast szállítottak, vagyis járatonként átlagosan 2 1/6-od utast; ezen kívül 27 572 kg volt a tiszta rakomány tömeg, vagyis 203 kg menetrendszerű járatonként. A tárgyi rakománytömeg az utasok podgyászán kívül újságcsomagokból, postalevelekből és árucsomagokból állott. Az említett forgalmi időszakban összesen 14-féle újságot szállítottak, 100 834 példányban. Érdekes, hogy ebből 13-féle ment Budapestről Bécsbe és onnan csak egy, a Neue Freie Presse „Ábendblatt" lapja.

27 A két magyar társaság mellett ekkor már jelentős forgalmat bonyolított le a Fran24 Repülés, 1923. augusztus 1-i (I. évf. 1.) sz. 4—5. p. 25 Österreichische Luftverkehrs-gesellschaft A. G. (ÖLAG) közlekedésének engedélyokirata 1923. július 22-én (Bardas Walter részére) 45.709/1923. K. M. számon. 26 Pál Andor: Adatok a magyar légiforgalomról. Repülés, 1923. november 1-i (I. évf. 4.) sz. 49— 51. p. 27 Pál Andor i. m. 51. p. 512