A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 39 - Szabó László: A közúti gyűjtemény fejlődése 1975—1982 között 79

6. ábra. Soemtron-gyártmányú elektromos és elektronikus, valamint Triumphator márkájú mecha­nikus számológép (szerző felvétele) anyagok (kátrány, bitumen, gumibitumen, PVC stb.) időállóságának, a kohósala­kok mállottságának vizsgálatára szolgált. A készülék alatt a természetes folyamatok­nál gyorsabban, pontosan mérhető idő alatt és mértékben zajlanak le az esetleges változások. A földművek teherelosztó képessége a tárcsás teherbírásmérő készülékkel közvet­lenül meghatározható. A próbaterheléskor a talajban, az egyes terhelési lépcsők hatására bekövetkező alakváltozást mérjük. Számítjuk a maradó és a rugalmas alakváltozás viszonyát egymáshoz és a teljes deformációhoz. A készülék leterhelésére — ellensúlyként — általában hosszúplatós tehergépkocsit használnak. A terhelés növelésére legalkalmasabb egy megbízható hidraulikus sajtó. Az erő mérésére vagy mechanikus, vagy hidraulikus dinamométert; az alakváltozás mérésére — az el­rendezés függvényében — egy vagy három elmozdulásmérőt szokás alkalmazni. A talajok nyírószilárdsága alapvető meghatározója teherbíróképességüknek. A KTI-től ajándékként kapott „nyíródoboz"-z'&\ zavart minta nyírószilárdságát határozhatjuk meg, különböző nyomóerők mellett (7. ábra). A nyomóerőt a függő­leges terhelő orsó adja a mintára, az elnyíródáshoz szükséges vízszintes erőt egy menetes orsó szolgáltatja, és egy beépített dinamométer méri. A talajmintát egy félbevágott és összecsiszolt sablonpárba kell betömöríteni; a sablon — a súrlódást csökkentendő — golyókon mozdul el vízszintes irányban. 88

Next

/
Oldalképek
Tartalom