A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

III. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 653 - A millenniumi magyar királyi udvari vonat dísztáblái (Dr. Dienes Istvánné) 663

A MILLENNIUMI MAGYAR KIRÁLYI UDVARI VONAT DÍSZTÁBLÁI A Közlekedési Múzeum archívuma, amely rendeltetése szerint levéltár, képtár és műszaki rajztár együttese, egy szerény tárgyi gyűjteményt is kezel. Az „egyéb közlekedési emlékek" megjelölésű tárgycsoportban mindenekelőtt személyekhez kapcsolódó emléktárgyak, versenydíjak, serlegek, koszorúk találhatók, de akad néhány bútordarab is, és más nagyobb méretű tárgyak, amelyek eredete nem is mindig ismeretes. 1969-ben került az archívum leltárába az a két, 116x86 cm méretű, feketére festett, címeres vastábla, amelyről az akkoriban felfektetett nyilvántartó karton ennyit árul el: „A Magyar Királyság államcímere, fémből, a címerpajzs zománcozva. A címer erős vaslemezre szerelt dombormű. Két szálló angyal egymás felé kinyújtott kezében közösen tartja a magyar koronát. A korona István király koronájának meglehetősen hű utánzata, a különféle színű ékköveket és kisebb figurákat égetett zománccal, színesen utánozza. A korona alatt a Monarchia címere, mely 8 ország címeréből tevődik össze. Alatta félkörben az egyik oldalon tölgyfalevél, a másik oldalon babérlevél. Ezek és az angyalok is aranyozott domborművek." Származási helyként az „Alapleltár" VII. kötetének („Egyéb közlekedési emlékek") 97—98. tételére hivatkozik; ebben az 1953. május 30-án bevezetett alapleltári rovatban azonban még annyi sem szerepel, amit itt az archívumi kartonról idéztünk. Nem található a könyvben, hogy a táblák mikor, honnan kerültek a Múzeumba, az sem, mi lehetett a rendeltetésük; az „érték" rovatban szerepel csupán egy adat: 300,— Ft (!). A két díszes vastábla meglehetősen elfeledve szunnyadt a raktárban a rárakódott por és patina alatt mindaddig, míg a tárgyi gyűjtemény revíziója során rá nem bukkantunk. Az archívum az 1981. évben kedvezőbb körülmények közé, a Tatai úton felépült új otthonába költözött; ez lehetővé tette, hogy az egyes gyűjtemények folyamatos revíziójával rendet teremtsünk. Annyi első megtekintésre valószínűnek látszott, hogy vasúti kocsi külső díszeivel van dolgunk; az erős, súlyos vaslemez, a fekete alap — amelyet széleitől 3 cm távolságban keskeny aranyozott vonal szegélyez — erre engedett következtetni. Az aranyozott keretléc négy sarkában egy-egy jó nagy, 12—14 mm átmérőjű lyuk van, amely a tábla felerősítésére szolgálhatott; a lyukak szélein felfedezhető kopásnyomok arról tanúskodnak, hogy a táblákat valóban használták. Hadd fűzzünk itt néhány megjegyzést a nyilvántartó karton leírásához, amelyet ezzel pontosabbá tehetünk. A két — eredetileg teljesen egyforma—táblán nem a Monarchia címere látható, hanem az egyesített nagy magyar címer; tehát a címerpajzsban fölül Dalmácia címere: kék mezőben három, koronás arany leopárdfej, és Horvátországé: ötször öt vörös-fehér kockázatú pajzs; alul Szlavónia címere: kék pajzsot átszelő két ezüst habos pólya közt vörös mezőben jobbra futó. nyest, a felső mezőben hat663