A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

III. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 653 - A kubikuskordé és modellje (Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet) 655

^ A kubikuskordéra jellemző az egyenes deszkákból épített ládaformájú kocsitest és a két, vasabroncsos magas kerék. A kocsitest oldalait, oldaldeszkáit erős „rakoncák" (oldaltartó bordafa) tartják, és az egész ládaszerű alkotmány két, ún. főgerendán fekszik. A megrakott kubikuskordé kiürítésekor a hátsó oldaldeszkát, amelyet „suber"-nek neveznek, kiszedik, majd elöl kihúzzák az ún. „prigli" vagy reteszfát, és a tengelyen hátrabillenő kocsitestről a rakomány magától lecsúszik. A suber alacsonyabb az oldaldeszkáknál, mivel a kordét rendszerint hátulról, a hátsó oldal felől rakják meg. A kubikuskordé két rúdja közé egy lovat fogtak (4. ábra). Amilyen egyszerű készítmény maga a kubikuskordé, olyan szokatlan a kordésió szerszáma. A lovat „kumet"tal (nyakhám) fogják a két rúd közé, hátán speciális nyereg van, amely nem ülésre, hanem a teher egyensúlyozására szolgál. (A megrakott kubikuskordéra soha nem ülnek föl, ha viszont üres, akkor az ún. homlokfal-deszkán ülve hajtanak.) A lószerszám a fentieken kívül haslóból, hátszíjból, farhámból, kantárból áll. Kötélistráng helyett láncot használnak, amelyet egyes részein bőrrel húznak be. A kubikuskordé faalkatrészeihez a bognár különböző fafajtákat használt fel: a tartógerendákhoz, a rudakhoz és az oldalfalakhoz tölgyet, akácot, kőrist, a deszkázatokhoz többféle fenyőt. A kerék szokásos anyaga: a kerékagyé szilfa, a küllőké akácfa, a keréktalpaké kőrisfa. A kubikuskordé fája festetlen maradt, de a gombásodás ellen régebben ún. „karbolinium"-mal (petróleumos olajkeverék) kenték át A gondozása egyébként csak abból állt, hogy a földet „kapacsákánnyal" naponta letisztították róla. A teljesen egyszerű vasalás, kovácsolt acél felhasználásával, csak a kubikuskordé megerősítését szolgálta. A tengely gyári készítésű, kenőcsös szekértengely volt. 4. ábra. Felszerszámozott kordésió 42* 659