A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Petrik Ottó: A Kossuth-híd története 615

peltek)

4

, a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium Hídosztálya a fentiekkel kapcsolatos következő fontosabb intézkedéseket hozta. A megfelelő hídépítési felszereléssel és gyakorlattal rendelkező vállalkozókat — újsághirdetés és személyes értesítés útján — ajánlattételre szólította fel, a Dunahidak roncsainak eltávolítása céljából. A munkákat 1945. május 9-én kiadták. Részben a roncs kiemeléshez, részben a későbbi hídépítkezésekhez a KKM a Ganz és Tsa. Rt.-nál 1945. április 25-én két db 100 tonnás úszódarut rendelt. Az első, a „József Attila" még az év november 9-én, a másik — „Ady Endre" — 1946. május 21-én készült el, és azonnal munkába is álltak. A KKM Közúti és Hídügyi főosztálya a Petőfi pontonhíd építésére részben vállalkozókkal, részben a MÁVAG-gal kötött szerződést, 1945. augusztus 1-i határidőre. A hídnak az volt a rendeltetése, hogy a Ferenc J.-híd újjáépítése alatt a forgalmat a város déli részén lebonyolítsa, később pedig újjáépítésig az Erzsébet-hidat helyettesítse. Részben anyaghiány miatt az építés elhúzódott, és a híd csak novemberben készült el, és 1945-ben csak igen rövid ideig volt üzemben. A 350 m hosszú híd 50 t teherbírású pontonokon álló, 3,5 m magas vasbakokra helyezett 10 m-es fesztávolságú vasgerendákkal készült, a parti csatlakozásoknál 35 m-es mozgó nyílásokkal, a vízszintingadozások kiegyenlítése céljából. Pályaszélessége 1,5+5,5+1,5 m volt; teherbírása 8 tonnás jármű vagy 300 kg/m

2 egyenletesen megoszló maximális tömeg. Vasszerkezetét részben romházak gerendáiból, részben az Erzsébet-híd roncsaiból kitermelt zórés vasakból készítették. Végül a KKM megtette a szükséges intézkedéseket egy félállandó cölöphíd — a Kossuth-híd — építése ügyében. A vállalkozói munkaközösséggel kötött szerződésben a határidőt 1946. január 31-ben szabták meg. A KOSSUTH-HÍD ÉPÍTÉSE A Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium Hídosztálya 1945 márciusától foglalkozott a budapesti közúti Duna-hidak helyreállításának, illetve az ezek pótlásához szükséges ideiglenes hidak kérdésével. Elsősorban ez utóbbiak helyéről kellett dönteni. Forgalmi szempontból legmegfelelőbbnek a Döbrentei tér—Petőfi tér vonala bizonyult; az itt építendő híd jól el tudja látni a város déli részének forgalmát. A másik hidat tehát valahol az északi részen kell elhelyezni. A hely kijelölésénél egyik legfontosabb szempont volt a Duna medrének szélessége; ezért esett a választás a Margithíd és a Lánchíd közötti szakaszra, ahol a meder viszonylag összeszűkül. A közelebbi építési helyet a megközelítési lehetőség szabta meg, a Batthyány utca—Báthori utca vonalában. Kérdés volt még, hogy melyik híd melyik helyre kerüljön. A nagyobb teherbírású, cölöpözött félállandó hidat forgalmi okokból előnyösebb lett volna a déli Duna-szakaszon felépíteni, azonban az Erzsébet-híd roncsaihoz való közelsége akadályozhatta volna a későbbi munkákat; viszont a másik kijelölt vonalon, a szomszédos hidaktól távolabb, még ezek helyreállítása után is segíthet a forgalom lebonyolításában, tekintve, hogy hosszabb időtartamra tervezik. így tehát a félállandó híd az északi kijelölt átkelési vonalra került.

5 Itt a Duna medre kereken 360 m széles, ami lényeges az építendő szerkezet hossza szempontjául UMKL KKM III/2 1945 — 5687 (máj. 9.) — (A [13] alapján hivatkozott dokumentumoknál feltüntetjük az Új Magyar Központi Levéltár jelzését is.) 5 A hídra vonatkozó számos részlet dr. Széchy Károly (a KKM III/2 Hídosztályának akkori vezetője) személyes közlése. 619