A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Petrik Ottó: A Kossuth-híd története 615

PETRIK OTTÓ A KOSSUTH-HÍD TÖRTÉNETE A volt budapesti Kossuth-híd ügye ma már a történelem lapjaira került. Mint ahogyan történelem már az a korszak, amely életre hívta, és az is, amelyet több, mint egy évtizeden át szolgált. Sajnos, egyre kevesebben vannak, akik a felszabulás utáni újjáépítés lelkes korszakában részt vettek a „hídcsatában"; de azok száma is nap mint nap csökken, akik még emlékeznek rá. Azóta pedig felnőtt már egy új generáció, melynek tagjai nem egyszer csaknem értetlenül csodálkoznak ezen a kifejezésen. Dr. Széchy Károly, a hidak újjáépítésének egyik jelentős személyisége ezt írta 1947-ben [8]: „Azt a hősies és minden nehézséget legyűrő munkát, amit a hídépítők végeztek, talán egyszer majd az utókor fogja kellően mélt atn z." Nos, ez a kellő méltatás — sajnos — még késik. A jelen kis feldolgozásnak még a legtávolabbról sem lehet célja, hogy bármilyen formában pótolja ezt a hiányt. Csupán a Kossuth-híddal kapcsolatban kívántuk a főbb, a körülményekre jellemző, műszakilag jelentős és érdekes mozzanatokat összeállítani. ELŐZMÉNYEK A második világháború alatt Budapesten öt Duna-híd

1 bonyolította le a közúti forgalmat (1. ábra). Az utolsó, a közúti forgalom szempontjából még háborús korlátozásoktól mentes év — 1940 — májusában az ezeken naponta áthaladó összes járművek száma a következő volt [12]: Margit-híd 15 550 Lánchíd 10 342 Erzsébet-híd 10 856 Ferenc József-híd 9 599 Horthy Miklós-híd 7 687 Együtt 54 034 E hidakon kívül 1939-ben megkezdték a Margitsziget északi csúcsánál az Árpádhíd építését, amit azonban a háborús viszonyokra való tekintettel — utólag mondhatjuk, hogy szerencsére — 1942-ben le kellett állítani. A vasúti forgalmat ugyanakkor a főváros körzetében északon és délen egy-egy híd bonyolította le. 1

A hidak megnevezését úgy közöljük, ahogyan az idézett vagy hivatkozott források jelölik őket; esetenként a név zárójelben szerepel. 615