A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Bálint Sándor: A Budapesti Autóbusz Közlekedési Rt. (BART) története 521

számoltatás, létesítmények stb.) költségei is a SZAÜ-t terhelték, már a járatok megindulása előtt a felszerelésekről is gondoskodnia kellett. A Tanácsnak benyújtott összeállításában irodaépítési és átalakítási költségei meghaladták a 14 000 pengőt, felszerelésekre, berendezésekre csaknem 3 900 pengőt költött.

11 A jegyzék szerint, egyebek mellett, 3 db várócsarnokot, 3 indítóbódét, 150 db megállóhelytáblát, 150 kalauztáskát, 3 vaskazettát, 1 pénzszekrényt, írógépet, számológépet, irodai bútorokat stb. vásárolt. A BÁRT kocsik mindkét pesti vonalon viszonylag nagy forgalmat bonyolítottak le. A 15-ös járat bevétele növekedett, amikor tanácsi engedéllyel a Boráros téren túl, a Haller utcáig közlekedtek az autóbuszok.

12 Különösebb panasz nem merült fel ellenük, a korszerű, négykerékfékes kocsik gyorsan és biztonságosan szállították az utasokat, járatkimaradásra nem került sor. Mindez a SZAÜ autóbuszaira nem vonatkozott. A régi, sárga, emeletes és a különféle színekre festett külföldi gyártmányú próbaautóbuszok már elhasználódtak, sok baj volt velük, előfordult, hogy a 37 kocsit számláló SZAÜ járműparkból 10 maradt az Erzsébet királyné úti telepen, javításra várva. Különösen az első világháborús kétkerékfékes, lánchajtásos kocsikkal volt baj. Az elkopott SZAÜ kocsik mellett szinte hivalkodtak a vadonatúj BÁRT autóbuszok, amelyek még javításra nem szorultak, s napi karbantartásuk sem okozott gondot; a Flórián garázsban fennakadás nélkül ellátták a 30 autóbuszt. A BÁRT átvette a SZAÜ munkarendjét.

13 Eszerint az alkalmazottakat 15 napos próbaidő után véglegesíthették, 14 éven aluliakat nem alkalmazhattak, tanoncnak is a 14. életévüket betöltött fiúkat vehették fel, ha a 6 elemit már elvégezték. A munkarend napi 8 óra munkaidőt írt elő, a rendes munkaidőn túl végzett munkáért a fővárosi tanács által megállapított túlóradíjat fizették. A munkabért a hét végén adták ki. Hétnaponként járt egy fizetett szabadnap; karácsony, húsvét, pünkösd első napja és a Szent István nap munkaszüneti napnak számított. Az üzem területére idegen csak írásos engedéllyel léphetett be. Az alkalmazottak kötelesek voltak vigyázni a szerszámokra, a berendezésekre, az egy épületben dolgozók az épühten, a berendezésekben okozott kárért egyetemlegesen feleltek, ha a tettes személyére nem derült fény. A részvénytársaság, amelynek irodája Pesten a Szervita téren és kocsiszíne Budán, a Ganz utcában volt, csekély számú műszaki személyzetével tudomásul vette a SZAÜ munkarendjét, azonban annak egy-két pontját nem vehették figyelembe, mert a Flórián garázs előírásaihoz kellett alkalmazkodniuk. Az utazóközönség 1928 végén már 15 rendes járaton utazhatott, amelyből 13 a SZAÜ, 2 pedig — az ideiglenes iparengedély (5. ábra) alapján — a BÁRT kezelésében volt. A SZAÜ az ősz beálltával egyre nehezebben tudta vonalain a menetsűrűséget betartani, járművei gyakran meghibásodtak. Minthogy az új MÁVAG autóbuszok nem készültek el, átmeneti megoldásul a BART-tól és az Autótaxi Rt.-tól összesen nyolc autóbuszt bérelt és ezekkel segítette akadozó szolgáltatásait. Békefyék felajánlották, ha újabb vonalakat kapnak, azokon is hajlandók új Rába kocsikkal megindítani a forgalmat, azonban ajánlatukat sem a SZAÜ, sem a tanács nem fogadta el. A fővárosban az 1920-as évek végén a SZAÜ-n és a BART-on kívül még más vállalkozók is segítették az autóbusz-közlekedést kisebb-nagyobb járművekkel. Főleg a hegyvidéken és a peremkerületekben jártak magánautóbuszok; közülük több a főváros környéki falvakat és városokat kötötte össze Budapesttel. Ezek a vállalkozók " F. K. 1928. évi 14. sz. 12 Megszüntettek két autóbuszvonalat. Pesti Hírlap, 1928. március 31. 13 BFL. XI. 1526. Fővárosi Autóbuszüzem. Munkarend. 532