A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Bálint Sándor: A Budapesti Autóbusz Közlekedési Rt. (BART) története 521

nak bemutatnak, levizsgáztatnak, és a számukra kijelölt vonalakon elindítanak. A főváros kikötötte: amennyiben a Rába autóbuszokkal berendezendő' útvonalakat bármi okból, például kormányhatósági jóváhagyás késése folytán határidőre átadni nem tudnák, a vállalkozók a fővárossal szemben elmaradt haszon, kár vagy bármiféle más címen követelést nem támaszthatnak. De azért sem élhetnek követeléssel, ha a leszállított autóbuszok száma meghaladná a későbbiekben kijelölendő útvonalak menetrendszerű szükségletét, aminek következtében az autóbuszokat teljes számban forgalomba sem állíthatnák. Az esetben azonban, ha az adott vonalra meghatározott kocsilétszámot bármely okból nem állítják ki, kocsinként és naponként 200 pengő kötbért tartoznak fizetni. A főváros kötelezte a vállalkozókat arra, hogy a szerződés időtartamának utolsó fél évében, a SZAÜ rendelkezésének megfelelően, autóbuszaikat minden olyan vonalról kivonják, amelyeken a főváros saját kezelésében kívánja a forgalmat ellátni. „Hogy milyen vonalakon és milyen arányban köteles a vállalkozó az utolsó hat hónap alatt az autóbuszközlekedést megszüntetni, azt a főváros egyoldalúan állapítja meg s ezen megállapítás ellen a vállalkozó kifogást nem emelhet s ezen rendelkezésből kifolyóan semmi néven nevezendő kártérítési vagy egyéb követelést a fővárossal szemben nem támaszthat. .. A közlekedésre átengedendő útvonalaknak és azok sorrendjének kijelölése a főváros kizárólagos joga miért is a vállalkozó köteles a főváros kijelölését minden fentartás és kifogás nélkül tudomásul venni és az autóbuszokat ezeken a kijelölt útvonalakon forgalomba helyezni. A főváros... a vállalkozónak átadott útvonalakat bármikor megváltoztathatja és megszüntetheti... s joga van új vonalat, vagy új vonalakat kijelölni anélkül, hogy a vállalkozó ezen megszüntetésből vagy változtatásokból kifolyóan bármi néven nevezendő kártérítési vagy bármilyen más igényt támaszthatna. ... Nem lehet továbbá semmi néven nevezendő kifogást tenni az útburkolatok esetleges hiányai vagy hibái miatt, miért is ezen hiányokból vagy hibákból netán származó üzemzavarokért a főváros semmi néven nevezendő felelősséget sem vállalkozókkal, sem esetleg harmadik személyekkel nem vállal..." A főváros fenntartotta magának a viteldíjmegállapítás jogát is; a SZAÜ tarifáját kívánták alkalmazni. A felek kölcsönösen megállapodtak abban, hogy átszállójegyeket hoznak forgalomba, amelyek mindkét vállalat kocsijaira érvényesek lesznek. Békefyék szabadjegyet, vagy más díjtalan esetleg kedvezményes utazásra jogosító igazolványokat nem adhattak ki. Kötelezték őket arra, hogy az autóbuszon a gépkocsivezető melletti ülésen egy egyenruhás rendőrt, tűzoltót, vagy egyenruhás autóbuszüzemi alkalmazottat díjtalanul szállítsanak. A kocsi peronján — a viszonosság feltételezésével — egy egyenruhában levő és igazolvánnyal rendelkező BSZKRT alkalmazott ingyen utazhatott. A főváros a maga szerkesztette menetrend szigorú betartását is megkövetelte, ugyanakkor előírta az adott vonalon forgalomban tartandó autóbuszok számát. A vállalkozók gondoskodni tartoztak az esetleg meghibásodott járműveik egy órán belüli pótlásáról, az állandóan tartalékban levő autóbuszaikból. A járművek karbantartásáról, üzemanyagáról, a gépkocsivezetőkről, a vonalszerelőkről Békefyéknek kellett gondoskodni, a forgalmi személyzetet — az indítókat, a kalauzokat, az ellenőröket — a SZAÜ adta. A bevételek kezelését és elszámolását is pontosan rögzítették. A Rába autóbuszok összes forgalmi bevételeit — mint írták —• „... az Autóbuszüzem igazgatósága által alkalmazott indítók, ellenőrök és kalauzok szedik be, akik ezt a bevételt az Autóbuszüzem pénztárába szolgáltatják be, amely a bevételeket kezeli és az egy naptári hónapra eső bevételt a következő hónap 15. napjáig minden időközi kamat megtérítése nélkül 525