A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Winkler László: A Magyar Légiforgalmi Rt. története az 1928. évi újjászervezésig 501

1928. október 25-én jegyezték be az új részvényesekkel megalakult, de ugyancsak Magyar Légiforgalmi Részvénytársaság (rövidítva: ML Rt.) néven szereplő céget, amely 1931-ben cégjelzésére hivatalosan a „MALERT" jelet kérte és így vált közismertté.

39 Az 1922-től 1928 közepéig működött részvénytársaság és vezetőinek bukására — befejezésül mint legjellemzőbbet — a megindított rágalmazási per iratanyagának részleteit mutathatjuk be. Budapesti Kir. Törvényszék B XII. 7007'j'1928/22 sz. ítélet Felhasználva üldözendő rágalmazás vétsége miatt Szegő Rezső és társai ellen, az 1928. 9. 11. 16. és 23. megtartott főtárgyaiások alapján a következő ítéletet hozza: Dr. Vízkelety Imre Vassel Károly altábornagyról, Algya-Papp Sándor altábornagyról azt híresztelte, hogy Szegő Rezső állítása szerint a Légügyi Hivatal útján a Magyar Légiforgalmi Rt. részére kiutalt állami segélyből őket fizeti, ezért Ot 5000 Pengő pénzbüntetésre, ítéli, Szegő Rezsőt és Kara Jenőt pedig ugyanezen vád alól felmenti. Indokolás: A Magyar Légiforgalmi Rt. kb. 6 éves fennállása alatt 850 000 berepült kilométer után körülbelül 1 millió Pengő-támogatást kapott. Az ellenőrzést a Légügyi Hivatal gyakorolta. A Részvénytársaság ügykezelését már 1925-ben súlyos bírálat érte, amely később Szegőre terelődött, mint aki nem számol el az állami szubvencióval. Dr. Vízkelety gyanúját közölte Kara Jenővel és tovább gyűjtötte adatait Szegő Rezső ellen. Később feljelentést készített, amelyet a kormányzó elé akart terjeszteni, így került az ügy Denk Gusztáv ezredes, a kabinetiroda főnöke elé. Tekintettel arra, hogy a Magyar Légiközlekedési Rt. ellen elrendelt vizsgálatok eredménytelenek voltak, a Légügyi Hivatal vezetője a bűnvádi eljárás megindítását kérte 1927 júliusában. Dr. Vízkelety azonban semmit nem tudott bizonyítani, tehát rágalmazás vétségét követte el. A külföldön élő Szegő ekkor ügyvédje útján Röder Vilmos altábornagytól elégtételt kért és azt, hogy a napilapok közöljék a KM által 1928. július 31-én a vállalat ügyviteléről tett megállapításokat. A bírósághoz intézett beadványában a következőket nyilatkozta: „Miután a Kir. Ügyészség a nyomozást 1928. augusztus 23.-án megszüntette a Magyar Légiforgalmi Rt. nemsokára, (annak részvénytöbbségének 90°/

o-a az enyém volt) az illetékes tényezők óhaja szerint és az én kényszerhelyzetemben, a magyar kormánnyal összeköttetésben álló WM birtokába került.'

1

'' Ismertetve a WM képviselőjével a tényleges helyzetet, az megállapította: „A Rt. eddigi finanszírozójának lényeges különbözeti összeget kellett ráfizetnie a szubvenciókra, amelyet a jelenlegi vevő csak sajnálhat, minthogy ő csak a leltári értékeket és a jövőbeni kilátásokat veheti figyelembe, nem pedig a múltnak az üzleteredményeit." A dr. Vízkelety ügyében fellebbezés folytán 1929. február 23-án lefolytatott fellebvbiteli tárgyaláson a Kir. ítélőtábla B. VII/12 736/1928/30 sz. alatt a bizonyítások 3

9 Fővárosi Bíróság cégbírósági levéltára: Cg. 18828/27 MALERT ügyek. 518