A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Tisza István: A földalatti vasutak magyar nyelvű szakirodalma 355

automatikus jelzó'- és biztosítóberendezéseket és működésüket. A rendszer továbbfejlesztésével a vezető nélküli közlekedés is megoldható a jövőben. Enyedy László: Hányan utaznak az új földalattin? — Élet és Tudomány, 1970. évi 37. sz. 1737. p. Az első utasszámlálás eredményeit és az ebből adódó következtetéseket teszi közzé. Enyedy László: Viták a földalatti észak—déli vonaláról. = Élet és Tudomány, 1970. évi 41. sz. 1934. p. A viták a vonalvezetés körül bontakoztak ki, ezt mutatják az alcímek is: Váci út vagy Madarász utca? A Belváros helyett a Nagykörút alatt? A Boráros tér bekapcsolásának kérdése. A továbbiakban az egyes szakaszok burkolat alatti vagy mélyvezetésű megépítése volt a viták tárgya, amíg megszületett a keresztmetszeti ábrán bemutatott vonalvezetés. Végül az építési szakaszok kijelölése és az alagutak szerkezete a cikk tárgya. Fazakas György: Metróhálózatok tervezésének alapvelvei. = Városi Közlekedés, 1971. évi 4. sz. 298—303. p. A szerző bevezetésként összefoglalja a metróközlekedés legfőbb jellemzőit, majd meghatározza a tervezés legfontosabb alapelveit, ismerteti a sugaras és a csillagalakú hálózat vázlatát, a derékszögű és elágazásos hálózattípusokat. Közli Budapest utasforgalmának alakulását 1970-ben és mellékeli a budapesti metró törzshálózatára vonatkozó javaslat térképét. Végül a több variáns összehasonlításakor figyelembe veendő szempontokat sorolja föl. Néhány forrásmunkát is ajánl. Szilárd Tibor—Szegedi Tamás: A budapesti metró egyéves üzemének néhány tapasztalata. = Városi Közlekedés, 1971. évi 4. sz. 326—328. p. A szerzők az egyéves tapasztalatokat vizsgálva megállapítják, hogy a metró korszerű, kulturált közlekedési lehetőségeket biztosít, jellemzője a gyorsaság, a menetrendsűrűség, a kényelem, az esztétikus környezet. Kevés a baleset, jó az utastájékoztatás. Kellemetlen az alagúti szél, ennek kiköszöbölésére kísérletek folynak. Közli a főbb teljesítményi mutatókat és az önköltséget. Bérezik András: A budapesti gyorsvasúti hálózatról. Hozzászólás Fazakas György cikkéhez. = Városi Közlekedés, 1972. évi 5. sz. 337—344. p. A szerző elemzi a korábban ismertetett cikket és összeveti saját megállapításaival. Szekeres József: Kontinensünk első földalatti vasútja. = Budapest, 1971. évi 5. sz. 40-^2. p. A millenniumi földalatti vasút fényképekkel illusztrált ismertetése. Enyedy László: Változások Budán a föld alatt és a föld felett. = Élet és Tudomány, 1971. évi 2. sz. 53—57. p. A metró három budai állomásának alaprajzokkal és rajzvázlatokkal illusztrált részletes leírása és bemutatása a forgalom átalakítása szempontjából. Enyedy László: A metrószél. = Élet és Tudomány, 1971. évi 17. sz. 775—779. p. A metró népszerű, csak az erős huzat zavarja az utasokat. Az erős huzatot részben a szellőztető berendezések, részben az alagutakban közlekedő vonatok dugattyúhatása okozzák. A kiköszöbölés módozatait vizsgálja a szerző és szól a Műegyetemen ezzel kapcsolatban folyó kísérletekről. Enyedy László: Új kocsik, új állomások a régi földalattin. = Élet és Tudomány, 1971. évi 36. sz. 1698. p. Térképvázlaton és fényképeken mutatja be a cikk a millenniumi földalatti új vonalrészét és új kocsijait. Gintl József: A millenniumi földalatti vasút rekonstrukciója. = Városi Közlekedés, 1972. évi 1. sz. 53—56. p. A közlemény ismerteti a vonal meghosszabbításának indokait, térképen mutatja 390