A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Tisza István: Kenessey Albert, a magyar hajózási szakirodalom első jelentős művelője 343

építésű hajótípusokat, végül a magyar hajózásról ad ismertetést. A cikket képekkel illusztrálja. „Hajózásunk a verseny terén" címmel tartja másik érdekes előadását a Mérnökegylet 1877. évi február 11-i ülésén. Előadása megjelenik a Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye 1877. évfolyamában (121. p.). Ebben kimutatást közöl a Magyarországon 1831—1876 években engedélyezett gőzhajózási vállalatokról, a biztosított hajók számáról és teherbíró képességéről, a DDSG forgalmáról stb. Fahajók adatai, díjszabások, a vasút és hajózás versenyének kérdése szerepelnek még az előadásban. Újabb munkája jelenik meg a magyar folyók vízrajzi adatainak ismertetésével az Értekezések a mathematikai tudományok köréből sorozatban is: Kenessey Albert: Adatok folyóink vízrajzi ismeretéhez. Bp., 1877. Akadémia k. 9 p. 10 t.8 „A hajózásnál a vízállás megfigyelése ép oly szükséges, sőt több irányban is érdekes, mint vasutaknál az emelkedések és lejtők szemmé Itartása." — írja ebben, és sürgeti, hogy naponta küldjenek vízállás jelentést a mérőállomások a hajózás számára. Mikó Imre miniszter el is rendelte egy vízállás-távírási hálózat létrehozását. Ezt ismerteti az 1. sz. tábla. Szükségesnek tartja a víziutak gondozását is. A további táblázatok az 1868—75. évi átlagos középvízállást és a megfigyelő pontokon észlelt vízállásokat tüntetik föl. A Nemzetgazdasági Szemlében 1878-ban jelenik meg két tanulmánya: „A Dunagőzhajó-társaságjogi viszonya az államhoz" és a „Rendes és keskenynyomatú vasutakról" címmel. A Vasárnapi Újság 1879. évfolyama pedig „Pauer János életrajza" c. megemlékezését közli nagybátyjáról, halála alkalmával. Nem is sejti még ekkor, hogy rövid pár hónap múlva már az ő halálhírét közli a lap: „Mély részvéttel jegyezzük föl a gyászhírt Kenessey Albert elhunytáról. Sok jó ügy vesztette el benne derék munkását, lapunk pedig egyik szakavatott támogatóját, kinek tollából gyakran közöltünk érdekes és alapos cikkeket, s kihez a munkatársi bizalmas viszonyon kívül az elhunyt kiváló személyes tulajdonai és szeretetre méltó modora után támadó vonzalom is fűzött bennünket..." 1879. júliusában, mint hajózási főfelügyelő a Száva-híd építésének ügyében Brodba kellett utaznia. A „Boreas" nevű hajóval utazott, amelyhez sok régi emléke fűződött, mert évekig volt kapitánya ennek a hajónak. Feladatát elvégezve, július 14-én este állította össze a hivatalos jegyzőkönyvet s éjjel 11 óra volt, amikor aláírta utolsó munkáját. „Tüdőszélhűdés" érte hirtelen, s ott a hajón éjfélre meghalt. Holttestét Brodból Dályára, s onnan Budapestre szállították. A Magyar Tudományos Akadémián 1880. december 20-án Galgóczy Károly tartott fölötte emlékbeszédet: Galgóczy Károly: Emlékbeszéd Kenessey Albert fölött. Bp. 1882. Akadémia. 10 p. Értekezések a természettudományok köréből XI. 21. „... az elmélettel nem bíró hajós félszeg a gyakorlati téren is..." mondta Kenessey Albert az általa szervezett és igazgatott hajós-iskola megnyitása alkalmával. Egész életműve bizonyítja, hogy ő a maga részéről minden lehetőt megtett azért, hogy a magyar hajósokat segítse a szükséges elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátításában. 8 Értekezések a mathematikai tudományok köréből, 1877. V. 2. sz. 353