A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Dr. Medveczki Ágnes: A Budai Közúti Vaspálya Társaság 313

2. táblázat A Budai Közúti Vaspálya Társaság személyszállítási bevételei (1868—1869) Időszak 1868. július—december 1869. július—december Óbudai vonal 38 338,80 forint 52 225,21 forint Zugligeti vonal 25 548,02 forint 32 172,10 forint összesen 63 886,82 forint 84 397,31 forint 3. táblázat A Budai Közúti Vaspálya Társaság vonalain szállított utasok száma (1868—1869) 1868 1869 Óbuda Zugliget összesen Óbuda Zugliget összesen Július 54 888 42 329 97 217 78 081 59 661 137 742 Augusztus 53 949 48 826 102 775 78 579 55 684 134 263 Szeptember 49 998 40 931 90 919 73 085 51 158 124 243 Október 64 508 15 855 80 363 86 283 16 247 102 530 November 70 130 8 332 78 462 78 664 7 787 86 451 December 88 225 — 88 225 88 617 4 053 92 670 összesen 381 688 156 273 537 961 483 309 194 590 677 899 a közúti kocsik is nagyon koptatták, emellett nagyon kiálltak, s ezáltal a közúti közlekedést nehezítették. A óbudai vonalon már 1869-ben síncserék váltak szükségessé. Emiatt a síneket, váltókat szállító Ganz céggel komoly üzleti vitákra is sor került. 26 A Duna-parti vonalrészen Vignoles sínt fektettek, a pályához használt aljakat a Magyar Északi Vasúttól szerezték be. A lóvasúti pályát a városi hatóság rendszeresen ellenőrizte és a legkisebb hiba esetén is sürgős intézkedésre szólította fel a BKVT-t. Gyakorlati tapasztalatok alapján 1869-ben kötelezték a társaságot, hogy keresztezésekben mindenütt kövezzék ki a pályát. Biztonsági okokból a váltókat és a Duna-parton a pályát kivilágították, s a kocsikon piros színű lámpákat helyeztek el. Ez utóbbi állítólag zavarta a dunai hajózást, ezért felszólították a társaságot, hogy a lámpákat más színűre cseréljék ki Erre azonban csak akkor voltak hajlandók, ha a főkapitány felmenti őket az ebből eredő esetleges balesetek miatti felelősség alól; 26 Uo. A BKVT többrendbeli panaszos levele a főkapitányhoz; levelezés a Ganz és Társával; számlák; garanciális perben kötött egyesség feltételei. L. Mihály fi József: A budapesti közúti vaspályák. Magyar Mérnök- és Építész-egylet Közlönye, 1887. évi XXI. k. 97—118. p. 328