A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Dr. Medveczki Ágnes: A Budai Közúti Vaspálya Társaság 313

különjáratért az alkalmazottak is külön díjazást kaptak, egy különvonatért a kocsivezetőt 1,— frt, a kocsist 50 krajcár illette meg.

22 Időközben elkészült a budai lóvasút utolsó vonalrésze is, amelyet az Óbudával megkötött szerződés aláírása után igen gyorsan megépítettek. Az építés már 1868. november 9-én befejeződött, s 14-én megtartották a 628 folyó öl (1191 m) hosszú, két kitérővel létesített pályaszakasz (az első kitérő az ún. zöld piacnál, a másik a pálya végpontján volt) műtanrendőri bejárását, amelynek során megadták a használatbavételi engedélyt is. Az eljárás során csak kisebb hibák merültek fel, amelyek az üzembehelyezésnek nem voltak akadályai — előírták néhány csatorna utólagos lefedését, valamint azt, hogy a Fő utca egy részén, ahol a sínek a házakhoz túl közel voltak, a kocsik csak lépésben haladhattak. A bejárási jegyzőkönyv szerint a teljes óbudai vonal forgalmának lebonyolítását a BKVT 36 kocsival és 130 lóval tervezte lebonyolítani. Nem sokkal a teljes óbudai vonal megnyitása után, november 26-tól 7 perces indítási időközt vezettek be, majd 1869. január 1-től a Lánchídtól a Császárfürdőig és az óbudai végállomástól ugyancsak a Császárfürdőig közlekedő járatokat vezettek be 6 krajcáros, ún. féljeggyel. A Császárfürdőtől Óbudára a kedvezményes árú vonatok közlekedtetését azonban október 15-től beszüntették, így aki a fürdőtől kifelé kívánt utazni, vagy Óbudáról csak a fürdőig, ismét kénytelen volt teljesárú jegyet váltani. Egyébként a teljes vonal megnyitásakor a viteldíjakat nem emelték, tehát továbbra is 15 krajcár volt az első, 10 krajcár a második és 7 krajcár a harmadik osztályú jegy ára. A vonaljegyeken kívül a zugligeti és az óbudai vonalra is lehetett kedvezményes árú bérletjegyet váltani. Mindkét vonalra, vagy csak az egyikre érvényes szabadjegyeket is kiadott a BKVT. Ezeket kölcsönösségi alapon más közlekedési társaságok alkalmazottai, a hatóságok, folyóiratok és napilapok munkatársai (4. és 5. ábra) részére bocsátották rendelkezésre. Egyéni kérelmek alapján magánszemélyeknek is adtak szabadjegyet, például a vonalon levő kórházban dolgozó orvos, vagy kiskeresetű fürdőbeteg részére. A szabadjeggyel csak abban a kocsiosztályban volt szabad utazni, amelyre az szólt. Érdekesség, hogy az alkalmazottak hozzátartozói sem utazhattak korlátlanul ingyen a ló vasúton. Megengedték például, hogy a délben szolgálatban levő kocsisok számára ebédet vivő feleségeik ingyen utazhassanak, de csak a kocsis mellett levő állóhelyet foglalhatták el.

23 Az óbudai vonalon a forgalom a teljes vonal megnyitását követően jelentékeny mértékben megnőtt, itt a téli időszak sem csökkentette azt (2. és 3. táblázat). Havas időben ezen a vonalon is alkalmaztak előfogatokat. A két vonal között átszállóforgalmat nem léptettek életbe, viszont 1869. szeptember 16-tól megengedték a BKVT-nek, hogy az ekkortól érvényes új menetrend szerint a Zugligetből hétköznap este fél tízkor induló utolsó kocsiról, ha azon négynél több utas nincs, az „apácaváltónál" az Óbudáról jövő kocsiba átszállíthatták őket, s a 22 Uo. Különvonati számlák és ezzel kapcsolatos kifizetések. A BKVT nemcsak különjárati, hanem menetrendszerű omnibusz-közlekedést is kívánt létesíteni lóvasúti vonalaihoz csatlakozóan. 1868 és 1871 között több alkalommal kértek és kaptak engedélyt Pest belvárosából a budai várba, ill. a Szép Ilonától az Országos Tébolydához omnibuszok közlekedtetésére. A kapott engedélyekkel azonban vagy egyáltalában nem, vagy csak rövid ideig éltek. L. ua. ügyvezetőségi iratokban omnibusz engedély kérelmek és engedélyek, s az ezzel kapcsolatos levelezés. 23 Az óbudai vonalrész műtanrendőri bejárását a közmunka és közlekedési miniszter 13643. sz. alatt nov. 11-én rendelte el. L. eredeti bejárási jegyzőkönyv; a BKVT német és magyar nyelvű hirdetései, rendeletei, szabadjegy kérelmek és engedélyek. BFLT BKVT iratok XI. 1510/a, c. sz. Ingyen utazhattak a társulat hivatalnokai és közlekedési személyzete, Buda és Óbuda város drabantjai. 325