A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Dr. Medveczki Ágnes: A Budai Közúti Vaspálya Társaság 313

zékletes képet festett erről és a lóvasút előnyeiről a Magyarország és a nagyvilág c. lap: „A budai lóvasút e vonal megnyitása által valódi jóltevője lett a fővárosi közönség azon részének, mely valaha omnibuszban ült és valaha fiakkernek fizetett s így meg tudja becsülni, mily nyereség háramlik reá az új közlekedési eszközből. Az a fiakkeri úrhatnámság, az a szemtelen hatforintoskodás, az a félvállról beszélgetés vagy épen oda nem nézés, melyet a fehér és piros számú fiakkerek már 1868. esztendő óta űznek a hegyek közé vágyókkal, ezennel véget ért, valamint véget értek a nyaktörő, kézficamító, lábgázoló, orrzúzó és bordatörő csaták is, melyeket vívni kényszerült az, a ki elég férfias erőt, életmegvetést és harczképességet érzett magában egy omnibusi ülőhely erőszakos meghódítására. Ezentúl már a közönség az úr és nem a fehér numerus! Tudják, vagy érzik, vagy legalább homályosan sejtik ezt a trónvesztes ostorpattogtató zsarnokok, mert enszemeimmel láttam azon könnyeket, melyeket a szembejövő kocsisok sírni szerettek volna, midőn először találkoztak útközben a vágtató lóvasúti kocsikkal. Ez ellen nehéz lesz ám a concurrentia, sógorok! Ti sompolyogtok, az pedig vágtat! Ti gorombák vagytok, az udvarias! Ti forrók, rekedtlégűek, szűkek és kényelmetlenek vagytok; az pedig hűvös, szellős, tágas és kényelmes! Ti rongyosak és piszkosak vagytok; az új és tiszta! Ti 25—30 krajczárt követeltek, az meg 16—21 krajczárt k é r! Ti egy óra alatt visztek fel és három negyed óra alatt le, az 33 perez alatt visz fel, és 24 alatt le! Ti csak a Laszlowszkyig mentek, az föl visz a vaskapuig, közvetlenül a zöld lombok alá! Ki legyen hát ezentúl bolondotok? Sajnállak titeket, —de örülök, hogy megbuktatok. Vegyétek ezennel kárörömöm sajnálkozó kifejezését."

2

® Ha a bérkocsik, omnibuszok túlzott bírálatában sok is a túlzás, az nyilvánvaló, hogy a lóvasút jelentős mértékben megkönnyítette e budai kirándulóhely megközelítését. Amit az is bizonyít, hogy a megnyitást követő hónapokban igen élénk volt a forgalom (1. az 1. táblázatot). A megnyitás napján 1496 utasa volt a zugligeti lóvasútnak, az első teljes hónapban pedig 42 329. A jó idő elmúltával viszont rohamosan csökkent a forgalom, novemberben már csak 8332-en vették igénybe a lóvonatot, annak ellenére, hogy a viteldíjat is mérsékelték, az 1. osztályon 16, a másodikon 10 krajcárra. A november havi bevétel mindössze 843,04 frt volt. Ezért a társaság november 25-én leállította a zugligeti vonalon a közlekedést, s csak 1869. március végén indította meg ismét. Ekkortól ismét változott a menetdíj, az első osztályon 20, a másodikon továbbra is 10 krajcárba került a jegy. A forgalom teljes szüneteltetése ellen a téli hónapokban a közönség egy része tiltakozott. Ezért Buda főváros 1869. január 5-én kelt 269. sz. határozatával kötelezte a társaságot, hogy a téli hónapokban is naponta legalább két fordulót tegyenek a lóvasúti kocsik. A következő évben ennek alapján nem volt téli üzemszünet a lóvasúton. De 1873-tól, amikor érezhetően csökkent a vonal forgalma, rendszeressé vált a téli szünet (1. az 5. táblázatot).

21 A közönség kívánságára a társaság a menetrendszerű járatokon kívül különvonatokat is indított — például iskolai és egy^b kirándulások alkalmával, a késői színielőadásról hazatérők részére. A BKVT a különvonatokhoz csatlakozó omnibuszjáratot is biztosított — kívánságra — saját omnibuszaival, természetesen kellő díjazás ellenében. Két külön omnibuszért például 13,— frt-ot kellett fizetni. A lóvasúti 20 Magyarország és a nagyvilág, 1868. évi 27. sz. 325. p. 21 Zugligeti személyszállítási bevételi könyv 1868—1875. I. k.; Kivonat Buda főváros tanácsának 1869. jan. 5-i ülésének jegyzőkönyvéből. BFLT BKVT iratok XI. 1510/c. sz. Pályafenntartás. A forgalom szüneteltetését a téli hónapokban (XI. 1.—

III. 31.) a fővárossal 1876-ban kötött új szerződés hivatalosan is engedélyezte. 324