A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Barkóczi Jolán: Az abszolutizmuskori magyar vasútügy a „Gazdasági Lapok” tükrében 279

séges bizottságba küldendő tíz tagú küldöttséget megválasszák.

135 Jó féléves késéssel hozta olvasói tudomására a Gazdasági Lapok, hogy a császár 1862. július 14-én elvileg a vasút vezetéséhez hozzájárult.

136 „A nagyvárad—kolozsvár—brassói vasút ügyében működő magyarországi bizottság" szeptember 23-i ülésén azt is bejelentették, hogy az OMGE három tagú küldöttsége „Ő Felségénél kegyteljesen fogadtatott". 1863. január 8-án újabb küldöttség járt a császárnál ez ügyben. Ferenc József válasza így szólt: „Hogy a nagyvárad—kolozsvári vasút kiépítésére sikerült önöknek a szükségelt tőkepénzt megszerezni, erről örömmel értesülök. Tudom, mily élénk reményeket köt ezen vállalathoz az ország, és éppen ezért óhajtom én is ennek létrejöttét, nem lévén ismeretlen előttem azon befolyás, mely ezen, Magyar- és Erdélyország szívét egybekötendő vasút a két ország gazdag jövedelmi forrásainak megnyitására és kifejlesztésére gyakorolni képes. Kiváló figyelmem tárgyát képezendi tehát eme vonalnak létesü/ése; előadott kérelmüket azonnal tárgyalás alá fogom vétetni, s őszintén fogok örülni, ha e részbeni elhatározásom a kamatbiztosítás fontos kérdését illetőleg az ország óhajtásával fog találkozhatni."

1

*

1 1863. július elején a várad—brassói vonalat (Telegd, Éles, Bucsa, Királyhágó, Bánffy-Hunyad, Kolozsvár, Nagyenyed, Tövis, Balázsfalva, Meggyes, Segesvár útvonalon) bejárta az a szakemberekből álló bizottság, melynek tagja volt Pauwels mérnök, a Bishofsheim és Hirsch brüsszeli bankház képviselője,

138 Le Gallais, a Waring cég (később a Magyar Keleti Vasút építője) képviselője, az előmunkálatokat vezető Herz Gyula mérnök, és kíséretükben Hollán Ernő, Ürményi József E vasutat 73 mérföldre tervezték és 50 híd építését látták szükségesnek. E bizottság a vasút kiépítését nemcsak a kelet—nyugati kereskedelem szempontjából ítélte hasznosnak, hanem a műszaki kivitelezésnél sem látott különösebb akadályt. „A nagyvárad—kolozsvár— brassói vasút a közönséges hegyi pályák arányait túl nem haladja, s hogy ennélfogva sem munkában, sem költségben nagyobb áldozatokat nem igényel, mint amennyibe került akár a déli államvasút a Semmer ing építésével, akár a nyugati vagy kar ontani pálya, nem is szólva a tyroli pályákról."

1

*

9 Az OMGE Közgazdasági szakosztálya 1863. július 21-i tanácskozása a nagyvárad—kolozsvár—brassói vasút ügyében a Helytartótanácshoz felirattal fordult. E vasút építését már csak azért is fontosnak vélik, mert „... hazánk ínségben szenvedő népességének munkás osztálya számára bő keresetmód nyílnék" az építés megkezdésével. Lehetőséget nyújthat az, hogy a pénztőkések körében „... kedv mutatkozik ezen vasútvonal építéséhez szükséges pénz adására". A pillanatnyi helyzetről: „.. .jelenleg folynak a tárgyalások, ... hogy a nevezett vasút mely ponton köttessék össze Oláhországgal."

140 Az OMGE 1864. január 28—29-én tartott közgyűlésén az előző évről beszámoló elnöki jelentés külön is kitért a nagyvárad—kolozsvár—brassói vasút ügyére, és felsorolja mindazokat a lépéseket, amiket abban az évben tett az Egyesület.

141 A közgyűlés Somssich Pál kezdeményezésére újból elhatározta: „Az Országos Magyar Gazdsági Egyesület az ország érdekében kinyilatkoztatja, hogy minden más vonal, mint a nagyvárad—kolozsvár—brassói — az ország érdekével ellenkezik, és egyedül a nagyvárad—kolozsvár—brassói vonal az, melyet az egyesület az 135 Ua. 1862. 14. évf. 44. sz. nov. 2. 746. p. 136 Ua. 1862. 14. évf. 50. sz. dec. 14. 841. p. 137 Ua. 1863. 15. évf. 1. sz. jan. 4. 27—28. p. 138 Vö. Léderer Emma: Az ipari kapitalizmus kezdetei Magyarországon. Bp., 1952. Közoktatásügyi K., 260. p. 139 Gazdasági Lapok 1863. 15. évf. 39. sz. szept. 27. 615—617. p. 140 Ua. 1863. 15. évf. aug. 30. 30. sz. 553. p. 141 Ua. 1864. 16. évf. 6. sz. febr. 10. 79. p. 308