A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)
II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Barkóczi Jolán: Az abszolutizmuskori magyar vasútügy a „Gazdasági Lapok” tükrében 279
sem eléggé ki nem fejlődhetik, sem üdvös munkaszellemét tovább nem terjesztheti — mindezek kiáltólag igénylik az ipoly—sajóvölgyi vasút létesítését." A bányászat érdekében elsősorban a vidék gazdag vasérckincsére hívja fel a figyelmet: „... azonnal eszünkbe tolul az ipoly—sajóvölgyi kőszén és réz, de különösen vasérc-telepbeni feltűnő gazdagsága, ... e vidék a birodalomnak egyik legjelentékenyebb része, maga látván el több koronatartományokat vasárucikkekkel, minélfogva biztosan remélhetni, hogy azon vidéki vasgyáraknak e vasút folytáni emelkedésével az állam olcsóbb síneket nyerhetend vaspályáihoz, mint akárhonnan." 112 „Mi e vasutat kereskedelmi és emberségi szempontból különösen ajánlja az azon körülmény, hogy e vonal mentében számos piacok léteznek, mellyek jelenleg is már kitűnő kereskedési előnyökkel bírnak ... Sajátkép összeköti az ipardús felföldet a gabnatermő Alfölddel, minek következtében ez utóbbinak terményeit (amannak iparműcikkei vitetnek cserébe) a felföldre könnyen és olcsón lehet szállítani." 11 * Az 1855. tavaszán tartott üléseken megválasztották a központi, valamint a hat (Hont, Nógrád, Gömör, Szepes, Borsod megyei és a Bécsben működő) alválasztmányt. 114 A Gazdasági Lapok december 6-i száma meg bejelentette, hogy „... az ipoly—sajóvölgyi vasúttársulatnak e havi közgyűlésében elhatároztatott, mikép a Rozsnyón és Kassán átvezetendő vonalnak Bánréve vagy más alkalmas ponttól megkezdésére felsőbb engedélyért folyamodnak." 11 ^ A társaság 1855 és 1860 közötti tevékenységéről az alábbi összefoglaló számol be: „Az ipoly—sajóvölgyi vasút építésére egy belga társaság, melynek élén gr. Károlyi Ede állt, nyerte volt régen az előleges engedélyt, s tett előleges munkálatokat. Midőn a pénzpiac kedvezőtlen állása a szükséges tőkék megszerzését gátolta, meg lőn kísértetve alkuba bocsátkozni a tiszai vasúttársasággal, az átengedés végett. Azonban a tiszai vasúttársaság részint a miatt, hogy az átveendő vállalatot nem támogatták nagyobb tőkepénzesek, részint mivel magának sem volt beszerezve a máramarosi vonal építésére szükséges pénze, és végre a belga társaság nyolcvan ezer forintot kívánt az előmunkálatokért: az alkudozások abban maradtak. E vasút pedig felvidékünknek, és különösen ottani bányászatunknak és iparunknak nevezetes elősegítője lehetne, s örülünk azon hírnek, miszerint ez ügy újból fel fog eleveníttetni." 116 1860. december 6-án ült össze a Salgó-Tarjáni Szent István Kőszéntársulat alakuló bizottsága. 117 E társaság alelnöke Korizmics László, jegyzője Morócz István volt. Mindketten hasonló funkciót töltöttek be az ipoly—sajóvölgyi vasútnál is. A társaság célja az volt, hogy a Salgótarján közelében levő terjedelmes kőszéntelepet kiaknázzák. A vasútépítés igénye azonnal felmerült. A „Nógrád vármegye Füleki járásban Salgó-Tarjányon alakítandó kőszénbányatársulat programmja" a közlekedésről az alábbiakat írja: „ha Gyöngyösre vagy Pestre, Losoncra, Rima-Szombatra vagy a felföldi vasgyárakhoz akarunk jutni, a nógrádmegyei országutakat kell használni, mely jelenleg jó állapotban van, és folytonosan javíttatik. Egerbe és a Tiszához ... szintén járható út vezet. De miután a vállalat súlya főleg a Duna felé esik, mert ezen irányban lehet a legjobb kőszén fogyasztásra és kelendőségre számítani: tehát oda megy indítványunk, hogy a kőszén bányákból a Duna felé lóerőre épült vasút vezettessék: az "2 Ua. 1854. 6. évf. 50. sz. dec. 14. 618—619. p. H3 Ua. 1854. 6. évf. 51. sz. dec. 21. 631. p. H4 Ua. 1855. 7. évf. 12. sz. márc. 22. 143. p. 22. sz. máj. 31. 263. p. H5 Gazdasági Lapok 1855. 7. évf. 49. sz. dec. 6. 587. p. ne Ua. 1860. 12. évf. 18. sz. máj. 3. 283. p. Vö. gróf Kár oly Ede, a felső-magyarországi vasút és bányatársulat alelnökének aláírásával, 1858-ban megjelent „Emlékirat az Ipoly—Sajóvölgyi Vasút és a felső-magyarországi bányászat tárgyában" c. könyvvel. H7 Gazdasági Lapok 1860. 12. évf. 50. sz. dec. 13. 803. p. 302
