A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Horváth Éva: A hazai postai járatok és járműveik a 18—19. században, a korabeli szakirodalom tükrében 183

mozgóposta. Ez egy különleges vasúti kocsi, amelyen — mint a postahivatalban — irányítást végeznek és más ténykedést is ellátnak, miközben a vonat halad. Nálunk csak 1863-ban indult a Bécs és Pest vonalon a mozgóposta, amelyet akkor még osztrák tisztviselők kezeltek. A posta és a vasút viszonyát 1851-ben rendezték. A kibocsátott minden vasútra érvényes üzletrendtartás 68. §-a kimondja, hogy a vasutak a postai küldemények és az azokat kezelő' alkalmazottak ingyenes szállítására kötelesek. A vasútnak a posta által beszerzett külön kocsikat is ingyen kellett vontatnia és karbantartania. „A kocsikat a vasúti vállalkozónak jókarbantartás végett átadja a posta... Az üzleti rendszabály értelmében jogosítva van a kocsik gondozását és felügyeletét a vaspálya területén a vállalkozótól követelni"M A kocsi (13. ábra) oldalán fel volt tüntetve annak hordképessége, s ha ezt a rakomány súlya meghaladta, mellékkocsit kellett kiállítani. Ez egy zárt vagon, amelybe a legtávolabbi állomás csomagküldeményeit helyezték el. Maga a mozgóposta két helyiségből áll. A külső rész polcokkal felszerelt helyiség, nagyobb rakodó területtel. Az „iroda" részben folyik a kezelés (14. ábra). Az ajánlott és értékküldemények beosztására használt szekrényt leereszthető vasredőnnyel és zárral látták el. Ez előtt álltak a kezelők íróasztalai. A kocsi légterében körbefutó vaspárkány volt a csomagok tárolására. A kocsi tartozéka még egy vaspénztár, amelyben szintén az értékesebb küldeményeket, a pénzeszsákokat tartották. 1868. február 1-től a pest—bécsi mozgópostát is átvette a magyar posta és a szolgálatot magyar tisztviselőkkel látták el. A következő években a Pest—Temesvár— Báziás, a Pest—Arad—Gyulafehérvár, 1870-ben a Buda—Prágerhof, 1871-ben a Pest—Miskolc—Kassa vonalakon is közlekedtek mozgóposták. A pest—bécsit I. és II., a pest—báziásit (1869) III. és IV., a pest—gyulafehérvárit V. és VI. a buda—prágerhofit VII. és VIII., a pest—kassait IX. és X. számmal látták el. A régi mozgóposták számozása tehát megindításuk kronológiai sorrendjét őrzi. 1875-ben újabb mozgópostákat állítottak be: Cegléd—Kassa a XI—

XII., Budapest—Győr a XIII—XIV., Kolozsvár—Püspökladány a XV—XVI., Arad—Gyulafehérvár a XVII—

XVIII., Debrecen—Királyháza a XIX—

XX., Budapest—Oderberg a XXI—

XXII., Nagykanizsa—Bécsújhely a XXIII—

XXIV., Nagykanizsa—Mohács a XXV—XXVI. számot kapta. Az 1880-as vasúttörvény kiköti hogy „... a vasúti társulatok egy hat vagy két négykerekű postakocsit tartoznak saját költségükön minden személyszállító vonathoz csatlakoztatni annyi számban, oly alakkal, olyan berendezéssel és akkor és ahogyan, amikor a postaigazgatás kívánja.. ,"

12 Kamatbiztosítás nélkül, szabadalommal engedélyezett vasutak a személyszállító vonatokhoz egyszerű postakocsi előállítására és ingyenes szállításra vannak kötelezve. A vasúti vállalatok tartoznak azokat a küldeményeket, amelynek szállításához a posta személyzetéből senkit nem rendel ki, a vonat haladása közben gondozni és rendeltetési helyükön leadni". Ezzel szemben a posta lemondott a személyszállítás jogáról azokon a helyeken, ahol a vasút már megépült. A mozgóposta járatok számának növekedését mutatja, hogy a kiegyezéskori kettővel szemben 1885-ben a járatok száma már 53 volt. Ezt a forgalmat 44 négytengelyű, 37 háromtengelyű és 36 kéttengelyű mozgópostakocsival bonyolították le. 11 Szabályrendelet a postaszolgálatnak vasúti mozgópostahivatalok által teljesítése felől. Közrebocsátja a kassai M. kir. Postaigazgatóság, Sárospatak, 1874. 12 Reményfy Rezső: A magyar postarendszer. Hollósy Lajos ny. Nagyvárad, 1875. 133. p. 201