A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Dr. Jasinszky István: Fejezetek az útjelzők történetéből 133

£. .*& <?<?. £&• <?*?Enc.IMTk 4. ábra. Irányjelző faoszlopok a 17. század végén — Krünitz enciklopédiája nyomán (Az Országos Széchenyi Könyvtár gyűjteményében) ki.

18 A szabványrajz magyarázó szövege német nyelvű, hiszen ez az igazgatóság is az elnyomatás korának egyik szervezete volt. A történelmi Magyarország társországában — Horvátországban — szép útjelző mérföldkövet láthatunk eredeti helyén, Károlyvárosban (Karlovac) a II. Jozsel rendelete alapján 1774-ben épített un. József út kiinduló pontjánál^ A díszes merföldkő alsó harmadának lapján tizenegy földrajzi hely — városok es folyók — Ka18 A K K. Landes-Baudirection für Ungarn — építésügyi szervezet— 1849-1853 között tehát az ún. provizórium időszakában működött. 1849. május 26-án a hivatal a magyar tábornoki mérnöki kartól kapott utasítást hajtotta végre. 1852. május 12-én a Baudirection megszűnt Ettől kezdve az út- víz- és magasépítési ügyek maradtak meg az országos építészeti igazgatóság hatáskörében, de közvetlenül a Kereskedelmi Minisztérium 2. osztálya, a „Bausection' alárendeltségében. L. Sashegvi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár. Akadémiai Kiadó, Bp., 1965. 45U. PIS> A József utat II. József (1741-1790) korában, 1774-ben kezdték meg építeni Karolyváros (Karlovac) és a horvát tengerparti Zengg (Senj) között. A Jugoszláv Szocialista Köztársaságban Horvátországban ma is jelentős, főleg turistaforgalmat lebonyolító közút, mivel a ^™ tavak mentén vezet el. Vö. Dr. Jasinszky István: Adatok a Lujza ut törtenetéhez = A Közlekedési Múzeum Évkönyve V. 1979—1980. (Szerk.: dr. Czére Béla) Közdok, Bp., 1981. 227—263. p. 140