A Közlekedési Múzeum Évkönyve 5. 1979-1980 (1981)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 171 - Tisza István: Magyar nyelvű szakkönyvek a repülésről 1920-ig 379

KÓRÓDILajos: Repül az ember. Ny. n. Bp., 1910. 127 p. Előszavában a repülés jelentőségéről és addigi fejlődéséről emlékezik meg a szerző. Bevezetésként a repülőgépek addig ismert típusairól szól és megkülönböztet sárkányrepülőket (aeroplane), csavaros repülőket (helicoptere) és szárnyas repülőket (orthoptere), vagy más néven csapkodó szárnyú repülőket. Mindezeket ábrákon is bemutatja és jellemzi. „A géprepülés története" c. fejezetben a korai kísérletektől saját koráig mutat be egy sor tervezőt és részletesebben leírja gépeiket, kísérleteiket. „A levegő királyai" c. következő fejezetben Blériot, Baeder, Brégi, Bunau-Varilla stb. neves pilótákat mutatja be, arcképükkel illusztrálva rövid méltatásukat. A magyar aviatika a könyv második része. Ez a rész tartalmazza az addigi legteljesebb felsorolását a magyar pilótáknak és repülőgép építőknek. Külön érdeme, hogy a nevezetesebbeknek arcképeit és repülőgépeik fényképét is közli. Méltatja a Magyar Aero Club tevékenységét is. A könyv végén betűrendes névmutatót találunk. FROSS Károly: A repülőgépek szerkezete és elmélete. Lampel k. Bp., 1910. 37 p. Előszavában műve céljául azt tűzi ki a szerző, hogy a repülőgép szerkezetét és elméletét közérthető módon ismertesse. Arra a következtetésre jut, hogy az addig ismert repülőgépek fejlődésének határa szűkre van szabva, és nincs reményünk, hogy a repülőgép közlekedési eszközzé váljék. „A sport és a háború, talán még a gyorsposta az egyedüliek, amelyek a repülőgép gyakorlati alkalmazásához reményt fűzhetnek." A bevezetésben a lebegés és repülés fizikai-technikai feltételeit ismerteti. Szól az emelő erő és a levegő ellenállás szerepéről a repülésben. Négy fejezetben tárgyalja tanulmánya további témáit. Előbb az aeroplán szerkezetéről, a ráható erők természetéről, a motor erejének és súlyának viszonyáról, a gép mozgásáról, stabilitásáról, kormányzásának feltételeiről és lehetőségéről értekezik. Ezután, a második fejezetben a hajtókészülékrol, motorokról, légcsavarokról (húzóés hajtócsa var) szól. Itt beszél arról is, hogy a benzin üzemű belsőégésű motorok feltalálása tette lehetővé a motoros repülést, mert a gőzgép aránylag nagy súlya miatt nem lehetett alkalmas hajtómű a repülőgép számára. A harmadik fejezet az eddig tárgyalt ismeretek gyakorlati alkalmazásának eseteit vizsgálja Blériot monoplánja és Farmon biplánja adatainak és eredményeinek elemzésével. Végül a negyedik fejezet a helikoptereket tárgyalja: a tartócsavar elméletét és a tartócsavaros aeroplán vizsgálatát, és az ezzel kapcsolatos számításokat végzi el benne. Magyarázó vázlatrajzokat találunk a szövegben, és a könyv végén tartalomjegyzék segíti az eligazodást. BLÉRIOTLouis: Hogyan repültem át a La Manche csatornán? Magyar Jövendő k. Bp., 1909. 16 p. A Magyar Jövendő Űjságvállalat Könyvtára sorozatban megjelent kötet a korábban ismertetett riportszerű feldolgozáshoz hasonló tartalmú. Ismerteti a Daily Mail 25 000 frankos pályázatának feltételeit a La Manche csatorna átrepülésére, majd magát a repülést. A kötet címlapján Blériot képe látható, gépében ülve. RIHÁSZ Sándor: A repülőgépek általános elmélete. Aeroplán és légcsavar tabellákkal. Farkas S. ny. Máramaros—Rahó, 1911. 89 p. A szerző, könyvének előszavában, a repülés továbbfejlődésének akadályaként elsősorban a kellő aerodinamikai ismeretek hiányát jelöli meg, s ez a munkája ebben kíván eligazítást adni. Ez után négy fejezetre osztja munkáját. 388