A Közlekedési Múzeum Évkönyve 5. 1979-1980 (1981)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 171 - Dr. Medveczki Ágnes: Budapest első villamosvasúti vonalai 337

hajtó egyéneket, hogy az új forgalmi eszközök folytán tetemesen emelkedett közlekedési viszonyokra való tekintettel, a hajtási és közlekedési rendszabályok legpontosabb betartására most már fokozottabb szükség lévén, e szabályokat mindenütt és mindenkor megtartsák és különösen oly utczákon, utakon és tereken, hol a közúti kocsik közlekednek, legyenek azok villám- vagy gőzerőre berendezettek, avagy lóerejűek, a kocsi hajtás közben legnagyobb éberséget fejtsék ki, a hajtás közben való alvástól, a vasúti vágányokon, azok hosszában való hajtástól óvakodjanak, mert ezzel egyidejűleg az ellenó'rzésre nézve a legszigorúbb intézkedéseket tettem meg és a kihágáson ért egyének súlyos beszámítással fognak büntettetni."

26 Itt említünk meg egy, a Haarmann-rendszerű sínpályából eredő forgalmi problémát is. A villamosvasút első műszaki felülvizsgálati jegyzőkönyvéből tudjuk, többször eló'fordult, hogy a vágányokon áthaladó kocsik lovainak patkója a két sínszál között megakadt és beszorult. Ez elsősorban a villamosvezeték nélküli oldalon fordult elő. A probléma részint természetes módon (a sínszálak és a sínfejek alatt lévő űrnek az eltömődésével), részint mesterséges úton (az űrt cementtel töltötték ki) oldódott meg, s a panaszok e kérdésben megszűntek. Ugyancsak többször okozott fennakadást a forgalomban az alsóvezeték csatornáinak esővízzel való telítődése. Ennek megszüntetésére szaporították a vízelvezető aknákat a pálya mellett. A villamospályák csatornáinak tisztításával kapcsolatos kérdéseket a Fővárosi Közmunkák Tanácsa is tárgyalta. Kívánatosnak találták, hogy a forgalom akadályoztatásának elkerülésére az aknákat éjjel tisztítsák és a sárt azonnal szállítsák el.

27 A Stáczió utcai villamosvasút forgalma a megnyitást követő hónapokban nem volt zavartalan, kisebb nagyobb forgalomszünetek voltak, de a közönség ennek ellenére általában kedvelte az új közlekedési eszközt. Erről tanúskodik például a Fővárosi Lapok egykori cikke is: „A villamos vasút gyorsan jár, mikor meg nem akad. A józsefvárosiak meg vannak elégedve vele, mert templomuktól 4—5 perc alatt az egyetemi térre röpíti Őket néhány krajcárért. De néha bizony megesik a bij, mert minden kezdet nehéz s mindenbe bele kell tanulni. Olykor a villamfejlesztő gép felmondja a szolgálatot s a kocsi — mint tegnapelőtt este is megtörtént — hirtelen felmondta a szolgálatot s megállt. Áll pedig néha egy jó fél óráig is. Ilyenkor aztán vagy ki kell szállani, vagy pedig elővenni a türelmet, mely — a közmondás szerint — rózsát terem. Olykor azonban, ha már fogytán van, egy kis zúgolódást is."

28 A nagyobb forgalmi szüneteket az áramfejlesztő telep gőzkazánjának hibája okozta. A BVV 1889. szeptember 24-én jelentette a miniszternek, hogy a kazánok hibája miatt fennakadás van a forgalomban. A forgalom fenntartásához a két vonal számára egy-egy gőzkazán elég lenne, két tartalék kazánjuk is van, azonban mindegyikkel baj van, állandóan dolgoznak a javításokon, és folyamatban van egy újabb kazán felszerelése is. A kazánok megvizsgálására szakértő bizottságot küldtek ki. Az 1889. szeptember 30-án megtartott szemle alkalmával megállapították, hogy a Láng gépgyár által szállított kazánok csövei átégtek, a tűzcsövek megfolyósodtak, szivárgás keletkezett, nagyobb átalakításokra van szükség. Az átalakítás idejére a MÁV egy mozdonykazánt adott kölcsön tartalékképpen. A tűzcsöves, Donely-féle rostéllyal felszerelt kazánok azonban nem váltak be a villamosvasútnál. A következő évben újabb vízcsöves kazánokat szereztek be. Eleinte ezeket is Donnely-féle rostéllyal 26 „A Stáczió és Podmaniczky utcai villamosvasutak átadásakor kiadott rendőrségi hirdetmény 1889. szept. 10." Közli: Források Budapest Múltjából II. Források Budapest történetéhez 1873— 1919. (Szerk. H. Kohut Mária), Bp. Főv. Levéltárának Kiadványa, Bp., 1971. 136—137. p. 2

7 Vö.: BFLT FKT Tanácsülési jkv. 1888. dec. 27-i ülés, 4634. sz. 28 Fővárosi Lapok, 1889. 214. sz. aug. 7. 1588. p. 23 A Közlekedési Múzeum évkönyve V. 353