A Közlekedési Múzeum Évkönyve 5. 1979-1980 (1981)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 171 - Tisza István: Magyar nyelvű szakkönyvek a repülésről 1920-ig 379

Az első két fejezetben elsősorban a légellenállás és a sík-, majd a hajlított felületekre ható levegőnyomás természetét és törvényszerűségeit vizsgálja. A harmadik fejezetben az aeroplán szerkezetek alkotórészeit és ezek mozgásviszonyait tárgyalja. Külön szól az emelő és a hajtó csavarokról, majd a csapószárnyas repülőgépet mutatja be. A könyv utolsó része a magyar közönséghez szól, s támogatást kér kísérleteihez: „Az ember ősi vágya: repülni, mint a madár, sokkal korlátlanabb értelemben fog teljesülni, mint az aviatika jelenében azt teljesülni látja a laikus. . ." Az aviatika fejlődésének jelenlegi [akkori] irányzatát a kormányozható léghajó és az aeroplán képviselik. A kormányozható léghajónak alig van jövője. Az aeroplán ideális közlekedési eszköznek mondható már ma is, amikor a levegőben repül, de nagyon tökéletlen az átmenet pillanataiban. A jövő az emelőcsavaros aeroplánoké és a csapószárnyas repülőgépeké!" — állapítja meg. Ezt követően saját, a csapószárnyas repülőgéppel végzett kísérleteiről ír és azok anyagi támogatását sürgeti, majd javaslatot tesz egy részvénytársaság alapítására, amelynek a kísérletezés pénzelése lenne a feladata, a várható jelentős haszon reményében. Tartalomjegyzéket, aeroplán- és légcsavar tabellákat csatol könyvéhez. BERGET Alfonz: Léghajózás és repülés. Ford.: Bogdánfy Ödön. Term. Tud. Társ. k. Bp., 1911. 291 p. Ilosvay Lajos titkári előszava vezeti be a könyvet. A kiadás céljának a repüléstechnikai ismeretek terjesztését jelöli meg. A szerző előszava követi ezt, amelyben könyve tartalmát foglalja össze röviden, s műfajaként a népszerű ismeretterjesztést jelöli meg. Ez után két fő fejezetben a kormányozható léghajókat és a repülőgépek típusait tárgyalja. Az alapelvek, szerkezetek és a nevezetesebb kísérletek, meg a jelentősebb gépek egyedi ismertetése az egyes alfejezetek tartalma. A könyv végének témái: a repülés múltja, úttörők és „kezdők", versenyek és vértanúk, majd a légi utazás jövője. A függelék a levegő-ellenállás törvényeit, az összefüggések képletszerű összefoglalását közli. Betűrendes tárgy- és névmutató egészíti ki a kötetet; sok fénykép és jól szerkesztett vázlatrajzok illusztrálják. MELCZER Tibor—ZSÉLYI Aladár: A nagy aeroplánok kérdése. Magyar Automobil és Aviatikai Szemle k. Bp., 1912. 16 p. A különlenyomatként megjelent cikk keretében Melczer Tibor a nagyméretű aeroplánok építésének jogosultságát és rentabilitásuknak kérdését tárgyalja a két város — jelen esetben Budapest és Bécs viszonylatában — létesítendő rendszeres légijárat szervezése szempontjából. Zsélyi Aladár pedig az erre a célra alkalmazható nagy aeroplán építésének kérdését aviatikai szempontból vizsgálja, és egy harminc személyes gép hozzávetőleges szerkezeti adatait és vázlatos tervrajzát közli. NEUFELD Ármin: A biztonsági repülőgép. Községi ny. Bp., 1912. 34 p. A tanulmány az Országos Műszaki Egyesület aranyérmével és a Pontet-féle pályázat legnagyobb díjával jutalmazott mű. A tanulmány első részében a szerző visszatekint a léghajók és a csapkodószárnyú repülőgépek első technikai kísérleteire. Emlékezteti az olvasót, hogy már ezekben is nagy szerepe volt a minél könnyebb motorok előállításának. Először gőzgép-hajtóművekkel próbálkoztak, majd elektromotorokkal, de csak a belsőégésű motorok hoztak megoldást, mert a motorok lóerőnkénti súlyát csak ezekkel lehetett megfelelőre (1,5 kg) csökkenteni. 389