A Közlekedési Múzeum Évkönyve 5. 1979-1980 (1981)
II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 171 - Barkóczi Jolán: A gépjármű-közlekedés társadalmi egyesületeinek könyvkiadványai 469
klubja. Bár az autó-, motorkerékpár- és motorcsónaksportnak e szabályzat alapján működő' szervezete jól funkcionált, a többi motorsporttal is foglalkozó egyesület többször kritizálta a Királyi Magyar Automobil Club egyeduralmát. A Királyi Magyar Automobil Club már az első' világháború előtt kísérletet tett arra, hogy tevékenységét az egész országra kiterjessze. 1913-ban kidolgozta a közeljövőben megalakítandó vidéki autóklubokkal kötendő kartellszerződés tervét. E tervezet szabályozta az egyesületek sporttevékenységét; csak a Királyi Magyar Automobil Clubnak, mint sportfó'hatóságnak engedélyével rendezhettek versenyeket; a KMAC tagok jogait e kartellklubok tagjaira is kiterjesztette; meghatározta kölcsönösen a közgyűléseken való részvétel jogát, illetve az anyagi terhek megoszlásának mértékét. 9 A vidéki autótulajdonosok közül a kolozsváriak és fiumeiek jutottak a világháború kitörése előtt a klubbá szervezó'dés küszöbére, 10 de a háború természetesen e szervezkedést megszüntette. Csak a húszas évek második felében volt lehetőség arra, hogy az ismét szaporodó autók tulajdonosai vidéken is egyesületet alakíthassanak. 1925 decemberében alakult meg Nyíregyházán a Tiszántúli Automobil Club, majd 1930-ig 13 vidéki autóklub kötött kartellszerződést a Királyi Magyar Automobil Clubbal. Ezek közül a legjelentősebbek: az Északmagyarországi Automobil Club Miskolc, a Dunántúli Automobil Club Szombathely, a Délvidéki Automobil Club Szeged három—ötszáz tagot számlált. 11 Ezek az egyesületek autó- és motorkerékpár versenyeket rendeztek, klubéletet éltek, propagandát fejtettek ki a környék idegenforgalmának érdekében, és igyekeztek a tagok érdekvédelmét biztosítani. 1937. május 31-én a KMAC szervezeti változtatást hajtott végre: a kartellklubok szervezete helyett a Királyi Magyar Automobil Club és társklubjainak országos központi szervezetét hozta létre. Az országot 14, illetve 1938—39-ben 16 körzetre osztották. Arra törekedtek, hogy az ország klubjait egy centralizált, hierarchikus rendszerbe szervezzék. E klubcsoportot az elnöki tanács vezette, amelynek tagjai a klubok elnökei voltak, a feje a KMAC elnöke. A KMAC tervei ennél is nagyobbak voltak: e szervezettel „az automobilizmushoz tartozó összes intézmények országos blokkját" 12 kívánta megalapozni, illetve az e klubcsoporthoz tartozó Északmagyarországi Automobil Club határozati javaslatban kérte a miniszterelnököt: valamennyi magángépjárműtulajdonost kötelezzék arra, hogy autóklub tag legyen. Ehhez természetesen nemcsak a hivatalos támogatást nem kapták meg, hanem az ország többi autós egyesühte (Touring Club, Hungária Automobil Club) is elutasította „a KMAC egyeduralmi törekvéseit." 13 Az országos szervezet még három nagy vállalkozást hirdetett meg, de mindhárom csak terv maradt. Nyolc napos autóbuszos kirándulásokat kívántak szervezni a belföldi idegenforgalom fejlesztésére — arra is számítva, hogy az autós kirándulást megkedvelő utas gépkocsit vásárol. 14 A külföldi camping szervezetekkel kiépített kapcsolatokra alapozva vették tervbe az országos camping hálózat megteremtését. 15 A legirreálisabb terv az volt, amellyel „egy csapásra" megoldani vélték a sportrepülés oktatásának ügyét, „amelyet a légügyi hatóságok hosszú esztendők során nem tudtak tető alá hozni" 16 , azzal az ötlettel, hogy motoros oktató 9 Autó, 1913. 3. évf. 4. sz. febr. 20., 9—10. p. 10 A Motor, 1913. 1. évf. 11. sz. márc. 16. 6. p. és 17. sz. ápr. 27. 13. p. 11 A Királyi Magyar Automobil Club jubiláris aranykönyve. Bp., 1930. 12 Értesítő, 1937. 1. évf. 1. sz. aug. 1., 4. p. 13 Értesítő, 1937. 1. évf. 4. sz. nov. 1., 7—8. p. M Értesítő, 1938. 2. évf. 6. sz. 2. p. !5 Értesítő, 1938. 2. évf. 8. sz. 4. p. 1« Értesítő, 1938. 2. évf. 8. sz. 3—4. p. 472
