A Közlekedési Múzeum Évkönyve 5. 1979-1980 (1981)
I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 33 - Dr. Bíró József: A hajózási gyűjtemény újabb fejlődése (1970—1980) 35
Múzeum számára 1964-ben kiadott közlekedés- és postaügyi miniszteri utasítás pontosan körvonalazza. 1 A termelésben alkalmazott egyre fejlettebb technika nemcsak magasan kvalifikált műszaki vezetőket, hanem a műszaki kultúrában, a technikai kéidésekben jártas munkásokat is igényel. Ma már mindenki eló'tt világos, hogy tartós eredményeket elérni, fejlettebb társadalmat teremteni csak magas kultúrájú, széles körű műszaki ismeretekkel rendelkező dolgozókkal lehet. Ebben a tudatformáló munkában vállalnak szerepet a szakmúzeumok, különféle gyűjtemények, közöttük a Közlekedési Múzeum hajózási gyűjteménye is. Múzeumunk hajózási gyűjteménye — Magyarország sosem lévén tengeri hatalom — a nagy hajózási múzeumokétól eltérően alakult ki. A gyűjtemény a millenniumi ünnepségekre rendezett közlekedési kiállítás hajózási anyagából jött létre. A második világháború során azonban ez a gyűjtemény teljesen megsemmisült, s csak az 1960-as évek elején indulhatott meg az új gyűjtemény létrehozására irányuló munka. A régi és az új hajózási gyűjtemény kialakulásáról első évkönyvünkben már részletesebben írtunk, 2 ezért most csak az utolsó tíz év fejlődéséről, a gyűjteményben végzett munkáról szeretnénk áttekintést adni. Mindenekelőtt meg kell említenünk, hogy a gyűjtemény fejlesztésére erősen rányomta bélyegét a raktárhiány. Méretük miatt le kellett mondanunk olyan pótolhatatlan műszaki értékekről, mint pl. a száz éves hajókihúzó gőzcsörlő vagy az első dízel-elektromos hajómotor az 1930-as évek végéről. A gó'zcsörlő 12 m hosszú volt, a két dízel-elektromos motor is külön-külön több méteres volt, így sehogy sem tudtunk megőrzéséről gondoskodni. Jelentősen gyarapodott viszont gyűjteményünk kisebb eredeti tárgyakkal és a nagy eredeti tárgyakat pótló modellekkel. Ezek a modellek elsősorban az állandó kiállításaink bővítésére, finomítására vagy egy-egy időszakos, tematikus kiállítás számára készültek, mint pl. „A Körösök története", „Nemzetközi víziutunk a Duna", „A balatoni komphajózás története" című kiállítások. Ez időszakban kezdtük el a csónakmotorok gyűjtését. Közöttük van egy 250 LE-s és egy 350 LE-s magyar gyártmányú „Istros" motor az 1930-as évekből (3. és 4. ábra). A gyártótól — különös szerencsével — sikerült megszereznünk a motorok alkatrészeinek pozitív és negatív öntőmintáit is. Az utolsó tíz évben szerzett eredeti tárgyak közül említésre méltónak tartunk még egy teljes hajókormányállást, egy II. József korabeli kézzel kovácsolt hajóhorgonyt, amelyet Haraszti Tamás nehézbúvár ajándékozott a Múzeumnak. A szegedi új közúti híd építése közben találták meg, mélyen a mederfenékbe ágyazódva, annyira szilárdan, hogy kiemelésénél a horgonyszár elgörbült. Ugyancsak ide sorolunk egy 150 éves dunai „bödönhajót" (5. ábra), egy hét méteres, egy fából készült szumátrai csónakot, amelyet a MAHART tengerészei találtak egy nagy vihar után az óceánon, Szumátrától mintegy 100 mérföldnyire. A „Petőfi" óceánjáró áruszállító hajó legénysége kihalászta és hazaszállítás után Múzeumunknak adományozta. A kisebb tárgyak közül említésre méltó a múlt század végéről vagy századunk elejéről származó ébenfából, elefántcsont berakással készült oktáns (6. ábra), az Andreas Vogl augsburgi mester által a 18. században készített hajózási tájoló (bussola). Érdekes véletlen, hogy a Múzeumunknak egy másik, már régebben megszer1 A miniszteri utasítás szövegét dr. Czére Béla: Tudományos munka a Közlekedési Múzeumban c. tanulmányában közöljük. L. Évkönyvünk II. részében. 2 L. Bíró József: A hajózási gyűjtemény. = A Közlekedési Múzeum Évkönyve I. 1896—1971. (Szerk. dr. Czére Béla), Közdok, Bp., 1971. 93—109. p. 37