A Közlekedési Múzeum Évkönyve 5. 1979-1980 (1981)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 171 - Dr. Medveczki Ágnes: Budapest első villamosvasúti vonalai 337

hattá el. Az utasítás pontosan előírta, miként kell menetközben viselkednie: „. menetközben tartozik a kocsivezető nemcsak a kocsi menetére és a kalauz jelzésére, hanem a pályára is ügyelni. Balkezével köteles a beillesztési készüléket, jobbjával pedig a fékfogantyút tartani, hogy szükség esetén rögtön megállhasson, úgyszintén tartozik jobb lábát a jelzőharanghoz illeszteni oly célból, hogy azt bármikor működésbe hozhassa." Veszély esetén a kocsi megállítása érdekében nemcsak fékeznie kellett, „hanem vagy a villamos kengyel kihúzásával a villamosáram megszakítandó, vagy pedig a motor visszaállításával a kocsi ellenirányú mozgásba is hozandó" volt. A kocsivezetőknek természetesen jól kellett a közlekedési szabályokat ismerniök. „A kocsivezetők nem bocsájtatnak előbb szolgálattételre, míg ki nem mutatják azt, hogy a forgalom biztonságára és a kocsivezető szolgálatra vonatkozó összes utasításokat teljesen ismerik". A kocsivezetők és a kalauzok is a forgalmi igazgatóságnak voltak alárendelve. Minden panasszal hozzájuk kellett fordulniok. Naponta idejében kellett szolgálatra jelentkezniök, „és az elöljárók által meghatározott időre a kocsival rendelkezésre állani". A késés bérlevonással, pénzbüntetéssel sőt elbocsájtással is járhatott. Azonnali elbocsájtást vont maga után a szolgálatközbeni részegség. A kocsivezetőknek és a kalauzoknak azonnal jelenteniök kellett a forgalmi igazgatóságnak, ha lakást változtattak, és be kellett jelenteni tartózkodási helyüket is. Idézzük: „Azonkívül tartoznak szolgálati idejükön kívül tartózkodási helyeiket is esetleges fellelhetés czéljából bejelenteni." A munkakörükön kívüli feladatokat is kötelesek voltak ellátni: „A mennyiben a kocsiszemélyzet vonatszolgálatra kirendelve nem volna, köteles mindennemű egyéb rábízott munkát vagy szolgálatot is készséggel teljesíteni." Az eddig említetteken kívül a forgalom biztonságára vonatkoztak a következő rendelkezések: „Oly sérülések vagy akadályok esetén, melyek a továbbhaladást veszélyeztetnék, a kocsivezető tartozik a kocsit azonnal megállítani. A megállóhelyekhez való közeledéskor köteles a kocsivezető a menetsebességet olykép mérsékleni, hogy a kitűzött helyen biztosan megállhasson." „Minden útátjárónál, különösen pedig élénkebb utczakeresztezéseknél, továbbá ha emberek vagy menetakadályok a pályán észleltetnek, s végül, ha lovak a pálya melletti úton megbokrosodnak, a kocsivezető köteles a menetsebességet 6 kilométerre leszállítani." A villamosvasúti közlekedés forgalombiztonságáról szólva

25 itt említjük meg az e kérdésben 1889. szeptember 10-én, a Podmaniczky utcai vonal megnyitásának napján kiadott rendőri hirdetményt. Török János főkapitány ebben komoly büntetést helyez kilátásba a villamosvasút vezetékének rongálói számára. A hirdetmény kiadására azért volt szükség, mert „többször előfordult, hogy némely egyének, különösen pedig gyermekek a fedett áramvezetéket valamely fémmel, dróttal, vassal vagy más különféle előkészített szerszámmal érintkezésbe hozzák és ezáltal a villamos áram szabályos működését megrongálják. Ezen visszaélés az illetők, de mások testi épségét is veszélyezteti és káros befolyást gyakorol a vasút üzemére és egyéb forgalomra is..." Ugyanez a hirdetmény a közlekedési szabályok fokozottabb betartására is felszólított: „Végül figyelmeztetem a kocsis szolgálatot teljesítő, és egyáltalában lovakat 25 E témában 1. még: A Közlekedési Múzeum Évkönyve II. 1972—1973. (Szerk. dr. Czére Béla), Közdok, Bp., 1974. 263—276. p.; Medveczki Ágnes: A kocogó omnibusz, a száguldó villamos és a többiek... A fővárosi forgalom rendjének és biztonságának kialakulása, MAVOE, Bp., 1972. 63 p. 352