A Közlekedési Múzeum Évkönyve 5. 1979-1980 (1981)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 171 - Dr. Medveczki Ágnes: Budapest első villamosvasúti vonalai 337

A sínek ütközése mindig két alátámasztási pont közé esik, tehát szabad illesztéssel van tervezve, s a sínek folytonossága heveder kötéssel éretik el." A számításokhoz a valóságosnál kedvezőtlenebb értékeket vettek fel, a tervezett felépítmény így is megfelelő volt. Az alkalmazandó kétféle kettős sínszál közül csak a vezeték-csatorna fölöttit vizsgálták, a másik teljesen azonos volt a közúti vasutaknál gyakran alkalmazott Haarmann-féle felépítménnyel, ezért vizsgálatát nem tartották szükségesnek. Megjegyzik, hogy a számításokat oldalnyomkarimás kerekek figyelembevételével végezték, de előreláthatóan középnyomkarimás kerekeket fognak használni, s így a terhelés még kisebb lesz. Az engedélyokiratok azt is előírták, hogy a vállalkozók kötelesek a forgalmi eszközöket, síneket és egyéb, az építésnél és az üzletnél használandó anyagokat belföldön beszerezni. Ez alól esetenkénti kérvény alapján a közlekedésügyi miniszter adhatott felmentést. Ez a kikötés, amely kétségtelenül a fejlődő magyar ipart volt hivatva támogatni, összeütközésbe került az építésre kiszabott rövid határidőkkel. A hazai gyárak általában féléves szállítási határidőket vállaltak, s ez nem volt megfelelő a vállalkozóknak, akik 1888 nyarán még abban reménykedtek, hogy hamarosan elkezdhetik, s még a nagy tél beállta előtt be is fejezhetik a vasútvonalak építését. Ez azonban már az engedélyek kiadásának elhúzódása miatt sem volt lehetséges. A sínanyag külföldről történő beszerzésének engedélyezését először a BVV 1888. május 5én kelt, a miniszterhez írott levelében kérvényezte. Ekkor még a miniszter elutasította a kérést, de az 1888. június 8-i újabb kérést már kivételesen engedélyezte, minthogy a kérelmezők hivatkoztak arra, hogy „a diósgyőri m. kir. vas- és acélgyár csak 1888. október végi, az osztrák—magyar államvaspálya társulat bánya- és kohászati igazgatósága csak novemberi szállítási határidőt tud vállalni". Más forrásokból úgy tudjuk, hogy a síneket és más vasszerkezeteket részben a zólyomi és hernádi állami vasművektől szerezték be. Keresztezéseket, megállóoszlopokat és egyéb vasárut az Oetl cég is szállított.

10 A külföldi sínbeszerzés engedélyezését kérő második levelükben egyébként jelentik a miniszternek, hogy a gépházhoz szükséges gépeket a Láng gépgyárban Budapesten, a járműveket a Ganz és társánál megrendelték. Beszámoltak arról is, hogy a Podmaniczky u. 16. sz. alatt levő telepünkön egy nagyobb felszerelési műhelyt rendeztek be.

11 A járművek beszerzése sem volt azonban problémamentes. A BW hamarosan ebben a kérdésben is a külföldi beszerzés engedélyezését kérte. 1181/1888 számú, keltezés nélküli levelükben előadták, hogy 1888. máfcius 31-én a Ganz és társa gyártól egy próbakocsit rendeltek azzal a céllal, hogy ennek alapján — a hatóságok által kívánt változtatásokkal együtt is — rövid ido alatt lehetséges legyen a többi kocsi beszerzése is. A Ganz gyár 1888. március 29-i levelében 4 hét alatt vállalta a próbakocsi elkészítését. Ez még a megrendelő szerint is túl rövid idő volt, nem is tudták betartani. A végleges szerkezeti részletekben július 3-án állapodtak meg, s szeptember 9-én a gyár leszállította a kocsi alépítményét, de a kocsiszekrényt a levél keltéig sem. A BVV még augusztusban kérte a Ganz gyártól a többi kocsi szállítási határidejét és az ár közléstét. Többszöri sürgetésükre szeptember 25-én azt a választ kapták, hogy az árat nem tudják előre közölni, a szállítást pedig legkorábban áprilisban vagy májusban tudják teljesíteni. Ezek alapján a következő indoklással kérték a kocsik külföldről történő beszerzésének engedélyezését: .. . „miután a Ganz és társa czég sem látszik az ecsetelt eljárásból ítélve — a kocsiszállításnál valami nagy érdeket kifejteni, "> Vö. OLT Keresk. Min. K 229 1889-9 t. 27 173. sz.; A Budapesti Villamos Vasutak és a Köztemetői Gőzmozdonyú vasút felülvizsgálati jegyzőkönyve, 1891. 3. A villamos vasutak építési költségeinek kimutatása c. fejezet; Fővárosi Lapok, 1889. 1476. p.; Vasárnapi Újság, 1889. 488—9. p. « OLT Keresk. Min. K 229 1889-9 t. 27 173 sz. 341