A Közlekedési Múzeum Évkönyve 5. 1979-1980 (1981)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 171 - Dr. Czére Béla: Tudományos munka a Közlekedési Múzeumban 173

tak), másfelől a tárggyal kapcsolatos dokumentumok megléte vagy hiánya szabja meg. Ily módon a leíró kartonok elkészítése az esetek egy részében rutinszerű feladat, amely számottevő szellemi erőfeszítést nem kíván. Az esetek más részében azonban alapos szakmai felkészültséget és kutató munkát igényel. Vannak olyan esetek, amikor a tárgy azonosítása, adatainak kiderítése csak valóságos nyomozó munkával, széles körű összehasonlító és deduktív módszerekkel lehetséges. Némelykor — különösen, ha a tárgy restaurálásának, hiányosságai pótlásának feladata is felmerül — az anyagvizsgálat fizikai és kémiai módszereinek alkalmazására is szükség van (2—7. ábrák). Mindez azt jelenti, hogy a múzeumi tárgyak azonosítása és szakszerű feldolgozása a Múzeum tudományos tevékenységének másik fontos területe, amely persze igen eltérő színvonalú és értékű munkát reprezentál. Sok tekintetben hasonló jellegű munka a múzeumi adattár kialakítása, illetve folyamatos fejlesztése, ami a nyilvántartó kartonok elkészítésében és rendszerezésében realizálódik. Az adattár a Múzeum igen fontos segédgyűjteménye, amelynek kialakítása egyfelől maga is széles körű és elmélyült szakmai munkát, esetenként tudományos kutató munkát igényelt és igényel, másfelől forrásbázisa az alkotó tudományos munkának.

5 Az adattár állománya kereken 58 500 karton. Ezen belül kiemelkedő jelentőségűek főként a vasúti és vízi járművek, a közlekedési események adatait összegyűjtő adatlapok, a közlekedési bibliográfia, a légi közlekedés történetének levéltári feltárását tartalmazó, az új, kísérleti közlekedési eszközök adatait, valamint a fogatolt járművek készítésére vonatkozó céhadatokat feldolgozó kartonegyüttesek. A Múzeum tudományos munkájának egy további területe a kiállítások forgatókönyveinek kidolgozása. Ez a tudományos igényesség tekintetében több tekintetben hasonló az eddig tárgyalt területekéhez. Az elmúlt 15 év folyamán Múzeumunk különösen nagy erőket fordított az állandó és időszaki kiállítások rendezésére. Az állandó kiállítások (1. táblázat) között szerepelnek a Múzeum központi kiállítása: az 1966. évi nyitó kiállítás 18 részlege, a 75 éves jubileumra 1971-ben megrendezett új állandó kiállítások 7 részlege, valamint a Tihanyban, később pedig Keszthelyen, illetőleg Párádon, Nagycenken és a budapesti Deák téren létesített filiálék kiállításai — összesen 33 kiállítási egységgel. Ugyanezen másfél évtizedben a Múzeum 101 kisebb-nagyobb időszaki kiállítást rendezett (2. táblázat). Ebben a számban nem szerepelnek a külföldi társmúzeumok nálunk megrendezett kiállításai, továbbá alkalmanként egy-egy saját kiállításunk különböző hazai, illetve külföldi intézményekben kisebb-nagyobb változtatásokkal történt többszörös bemutatói. Összevetve az állandó kiállítások (kiállítási részlegek) és az időszaki kiállítások tematikáját (3. táblázat), látható, hogy az összesen 134 kiállítás jelentős része, kb. egyharmada foglalkozott a közlekedéssel általában, több közlekedési ágazatra kiterjedően (31%). Kifejezetten egy-egy ágazat volt a tárgya a kiállítások 63%-ának (közöttük a vasút 23%-kal szerepelt), az egy vagy több ágazatra kiterjedő közlekedési munkásmozgalmi kiállítások pedig 6%-ot tettek ki. A kiállítások nemcsak a történeti fejlődést, hanem igen gyakran a legfejlettebb technikát, sőt esetenként a várható fejlődést, a közlekedéspolitikai célkitűzéseket is bemutatták.

6 5 L. bővebben: dr. Dienes Istvánná: Az adattár. = A Közlekedési Múzeum Évkönyve III. 1974— 1975. (Szerk. dr. Czére Béla), Közdok, Bp., 1977. 103—109. p. 6 A Múzeum kiállításairól nagy számban jelentek meg ismertető-értékelő cikkek a szaksajtóban és a napilapokban; ezeknek jelentős részét a Múzeum munkatársai írták. Utóbbiak felsorolása az évkönyveinkben levő bibliográfiákban található. 186