A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Tisza István: A Vasúti Szakkönyvtár sorozata 565

kocsik futóművével, aztán az alvázzal — beleértve az ütköző készülékeket és a fékberendezéseket is —, majd a kocsiszekrénnyel, a kocsik külső és belső szerelvényeivel, a fűtési és világítási berendezésekkel és méretezésükkel. A második rész a nálunk használatos egyes személy-, poggyász- és mozgópostakocsik fő típusait ismerteti. Tárgyalja a tipikusabb meghibásodásokat és a célnak legjobban megfelelő javítási módszereket. Ismerteti a kocsik számozási rendszerét, s végül az időszakos vizsgálatok és javítások (nagyjavítás, fővizsgálat, részlegvizsgálat) rendszerét mutatja be. Háromnyelvű tartalmi összefoglalás, rövid forrásjegyzék, betűrendes tárgymutató és tartalomjegyzék zárják a kötetet. Szöveg közé nyomott és különtáblás rajzos ábrák segítik a jobb megértést. HÁMORI István: Fázisváltós villamos mozdonyok. Közlekedés- és Mélyépítéstudományi Könyv- és Folyóiratkiadó Vállalat, Bp. 1952. 342. p. (Vasúti Szakkönyvtár, 7. szám) A könyv elsősorban a villamosmozdony-vezetők és más szakemberek számára készült. Emellett azonban a nagyvasúti villamos vontatás szélesebb körű ismertetését is szolgálja. A kötet kiadását az előszó azzal indokolja, hogy a vasúti villamos vontatásról a felszabadulás óta nem jelent meg magyar szakkönyv, a korábbiak viszont nemcsak elavultak, hanem tárgyalási módjuk miatt sem alkalmasak arra, hogy a dolgozók és technikusok szélesebb rétege számára a villamos mozdonyt ismertessék. így tehát a szerzőnek ez a műve igen jelentős hiányt pótol, amikor megismertet elsősorban a magyar fázisváltós villamos mozdonyok szerkezetével és üzemével. Bevezetésében röviden vázolja az elektrotechnikai alapfogalmakat. A továbbiakban külön fejezetekben tárgyalja a váltakozó áramú generátorokra és motorokra, a háromfázisú motorokra, valamint az áramátalakító gépekre és gépcsoportokra vonatkozó tudnivalókat, a villamos vontatás, a vasútvillamosítási rendszerek kérdéseit, a villamos mozdony segédüzemi berendezéseit és mechanikus szerkezeti részeit. Végül a könyv utolsó fejezete röviden a periódusváltós mozdonyokkal, illetve azok szerkezeti részeivel ismertet meg. A villamos mozdonyok mellett röviden tárgyalja a könyv az erőműre, az alállomásokra és munkavezetékekre vonatkozó tudnivalókat is. Forrásmunkák jegyzéke, háromnyelvű tartalmi kivonat, betűrendes tárgymutató és tartalomjegyzék egészítik ki a kötetet. Fényképes és rajzos ábrák segítik a szöveges rész megértését. HÁMORI István: Gőzmozdonyok. Közlekedési Kiadó, Bp. 1953. 638. p. (Vasúti Szakkönyvtár, 8. szám) A mű elsősorban a mozdonyvezetők, fűtők és a vasúti vontatási szolgálat más gyakorlati szakembereinek részére íródott alapvető kézikönyv. Az előszó hangsúlyozottan gyakorlati beállítású munkaként mutatja be a könyvet, amely átfogóan és kifejezetten vontatási üzemi szempontból tárgyalja a gőzmozdonyokat. A bevezető rész a gőzmozdony általános leírásával és fejlődésének kérdéseivel foglalkozik. A továbbiakban a szerző hat fejezetben tárgyalja az anyagot. Az első fejezet a gőzmozdony üzeménél használatos tüzelőanyagokkal, majd a mértékrendszerekkel és fizikai alapfogalmakkal foglalkozik. A második fejezet a gőzmozdonyok és a szerkocsik szerkezetét, karbantartásuk 574