A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

III. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 589 - A Népmotor (Bálint Sándor) 615

A NÉPMOTOR Az 1930-as években, a gazdasági válságot követően, fellendült a motorozás. Magyarországon az évtized végén és az 1940-es évek elején 98 cm

3-es, ún. segédmotoros kerékpárokat gyártottak: a BMG-t, a KMB-t, az SHB-t, a Mátrát és a WM-et. Csak egy gyár volt, amelyik megkísérelte a nagyobb kategóriájú motorkerékpárok készítését, a Stadler Mihály Sodrony-, Szövetfonat- és Vasárugyár Rt. (Budapest, XIII. Szent László u. 60/64.), Pajor Imrének, a Zündapp volt budapesti képviselőjének közreműködésével. Típusukat „Népmotor"-nak nevezték el (1. ábra). A Stadler gyár már az 1920-as években is próbálkozott járművek gyártásával, amikor AGIL néven 350 cm

3-es, Jap motorral hajtott háromkerekű áruszállító járműveket hozott forgalomba. A gyenge motorteljesítmény, a reklám hiánya, a bátortalan gyártás stb. mind hozzájárult a vállalkozás balsikeréhez. A gazdasági válság után újabb próbálkozásba kezdtek. Éber István, a Stadler gyár cégvezetője kapcsolatba került Pajor Imrével, s Pajor ötlete nyomán kidolgozták a német Zündapp 250-es motorkerékpár hazai gyártásának technológiáját. Tervükhöz megszerezték a német anyavállalat hozzájárulását, és forgalomba hozták a magyar Zündapp gépeket. A vázat és a lemeztartozékokat a Stadlerék készítették, a motort — a váltóval együtt — a németek szállították, s a járművet Pajorék műhelyében szerelték össze. 1939. évben Pajortól megvonták a Zündapp képviseletének jogát, emiatt megszakadt a magyar Zündappok készítése. Pajor kezdeményezésére típusváltást határoztak el: vásároltak néhány német gyártmányú ILO 250-es motort, amelyekhez hozzáalakították az addig gyártott Zündapp vázat, a villát és a sárvédőket, majd a járművet alapos próbának vetették alá. A vázszerkezetet dr. Balló Alfréd oki. gépészmérnök tervezte át, aki az AGIL, a magyar Zündapp tervezésében is közreműködött. Stadlerék számára a váz és a jármű többi tartozékainak gyártása nem okozott gondot. Mint Éber Istvánnak, a gyár igazgatójának — aki előzőleg cégvezető volt — közléséből tudjuk, csőszerkezetekkel és lemezsajtolással, profilanyagok készítésével is foglalkoztak. Ennek folytán a motorkerékpárvázak és tartozékainak gyártása nagyobb átszervezést vagy beruházást sem igényelt. Szakembergárdájuk és műszaki felszerelésük alkalmas volt ennek a feladatnak megoldására is. Az ILO motort a motorkerékpár-kereskedelemben jártas Pajor nem véletlenül választotta. A konstrukció kiválóságát bizonyítja, hogy több mint húsz német gyár vásárolta ezeket az erőforrásokat, és szerelte be a saját készítésű vázakba, közülük csak néhányat említve: a Wanderer, a Favorit, az Elité Diamant, a Dürkopp a Presto, a Tornax, a Tempó stb. A márka megbízhatóságát jelzi, hogy katonai terep 615