A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

III. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 589 - A Schimanek-féle ESSE porlasztó (Bálint Sándor) 609

zott, a motor jól gyorsult, és keveset fogyasztott. Az Autó c. folyóirat 1927. május 1-i számában hírül adja, hogy Milánóban egy műszaki bizottság összehasonlító kísérleteket végzett Fiat-, Solex-, Cozette- és Schimanek-porlasztóval. E célra egy Fiat 509 típusú személyautót használtak. A bizottság közlése szerint a kocsi fogyasztása 100 kilométerre mérve a következőképpen alakult: 1. Fiat-porlasztóval 9,45 1 2. Solex-porlasztóval 8,501 3. Cozette-porlasztóval 7,901 4. Schimanek-porlasztóval 6,501 Az érdeklődés megnövekedett iránta. A hazai közönség, pontosabban a taxisok hamarosan nevet adtak a készüléknek. A feltaláló nevének kezdőbetűit Összeolvasva és a könnyebb kiejtés végett kiegészítve ESSE-nek nevezték el. A porlasztót legnagyobb számban az Autótaxi használta, de magánosok is vásárolták. Előnye a fogyasztás csökkenésében rejlett és abban, hogy a beállítás után a gépkocsivezetőnek módja sem volt az elállítására a szerkezet teljes szétszerelése nélkül. A baj akkor kezdődött, amikor egyes sofőrök kíváncsiságból szétszedték és a tárcsa furatát — esetleg tisztítás címén — kidörzsölték és a dugattyút elfordították; az újraszabályzását csak különlegesen képzett szakember tudta elvégezni. A porlasztó felszerelésekor mindig figyelmeztették a gépkocsivezetőt a szétszedés veszélyeire — az Autótaxi-nál megtiltották számukra a porlasztó „tisztítását". A szerkezet hátránya, hogy gyártása a mozgó szabályzó rendszere miatt rendkívül nagy gondosságot igényelt, és a súlya is nagy volt, ami mechanikailag igénybe vette a szívócsövet. A Múzeum gyűjteményében levő 36-os méretű ESSE-porlasztó (4. és 5. ábra) tömege üresen 3,05 kg. Ez utóbbin nyilván lehetett volna segíteni a gyártás finomításával, azonban erre a gazdasági válság miatt már nem került sor. A kereslet a minimálisra csökkent, sem porlasztót, sem autót nem vásároltak. A válságot követő időszakban pedig olcsó külföldi porlasztókkal árasztották el a piacot. Akik személygépkocsit vettek, nem cserélték le a gyári szerkezetet Schimanek-porlasztóra. Schimanek Emil találmánya, mint oly sok más, a feledés homályába merült. Ma már csak mint technikai érdekességre gondol rá az utókor. A Közlekedési Múzeum az 1950-es évek elején jutott hozzá egy példányhoz, amelyet azóta is gyűjteményében tart, olykor a látogatóknak bemutatva, a többi érdekes porlasztóval együtt. Bálint Sándor IRODALOM Kinevezés. Műszaki Hetilap, 1900. november, 358. p. Schimanek Emil kitüntetése. A Motor, 1913. évi 7. sz. 13. p. Megkezdték a Schimanek (SE) karburátorok gyártását. Gépkocsivezetők Lapja, 1927. évi 12. sz. 15. p. A Schimanek karburátorok képviselete ... Autó, 1927. évi 18. sz. 31. p. Schimanek karburátor. Autó, 1927. évi 22. sz. 32. p. Komondy Zoltán: Az „ESSE" karburátor. Közlekedési Tudósító, 1929. évi 33—35. sz. 11—12. p. Lacsny Árpád: Tapasztalataim az „ESSE" porlasztóval. Közlekedési Tudósító, 1930. évi 37—38. sz. 9.p. Bálint Sándor: Az üzemanyag-párologtatótól a porlasztóig. = A Közlekedési Múzeum Evkönyve I. 1896-1971. Közdok, Bp. 1971. 281-300. p. 614