A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

III. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 589 - Vedres István 1805. évi javaslata a Duna—Tisza csatornáról (Barkóczi Jolán) 591

A szerző mindenre kiterjedő figyelmét mutatja, hogy nem hallgatja el azoknak az érveit sem, akik a hajózó csatorna megépítésével veszteséget szenvednének. Ez az új csatorna csökkentené a jövedelmét az alig néhány éves bácskai Ferenc csatornának, amely Magyarország első és még hosszú ideig legnagyobb hajózási csatornája volt. „De... kitsoda az, a'ki azt kívánná, hogy: ezen örökké valóságot érő Oszlopokat érdemlő Hazafiak, ezen nagy Munkával kárt vallyanak? minekutánna sokkal több hasznot tettek ők a' közönséges Jónak, hogy d Ferentz Tsatornája felállítására Pénzeiket öszve adták, mint azt, egy könnyen tsakfel lehessen is számítani; az ő felesleg, és leginkább próbára ki tett költségük által taníttattak meg itt a? Tsatorna tsinálók a' hellyes munkára, a' kiket külömben most az Országnak számtalan költséggel kellene oktattatni. Az ö Munkálkodásukból vett Tapasztalások szer ént, könnyű már más Tsatornákat ásattatni; Rekesztőket építeni; azon Utakat ki keresni, mellyeken a' szükséges Műszerek meg szereztessenek; azon módokat ki találni, melyekkel a' munka legszaporábban; 's még is legjobban végbe vitettessen."

9 Legjobb lenne — véli Vedres István —, ha e két csatornát összekapcsolnák, de mert erre kevés a valószínűség, javasolja, hogy kárukat a megépítendő Duna—Tisza-csatorna jövedelméből térítsék meg. A Duna—Tisza-csatorna közel kétezer holdat elvenne Szeged város, illetve polgárai földjéből. E gazdák kárpótlására is gondolt a szerző: elveszített földjük helyett a város Bánátban fekvő birtokaiból kaphatnának cserebirtokot. Könyvét Vedres István egy kis buzdító versikével zárja: „A* mi Jó, és Hasznos, ha el nem végzed, Hidd el: annak kárát, holnap mindjárt érzed."

10 Vedres István műve 1932-ben fakszimile kiadásban, már kissé egyszerűsített helyesírással újból megjelent a Magyar Irodalmi Ritkaságok c. sorozat 14. köteteként. Farkas László tanár vezetésével a Budapest-Székesfővárosi Gróf Széchenyi István Felsőkereskedelmi Iskola utolsó éves hallgatói rendezték sajtó alá „A Tiszát a Dunával öszvekapcsoló új hajókázható csatorná"-t (4. ábra). A Magyar Irodalmi Ritkaságok sorozatban jeles középiskolák növendékei — tanáraik vezetésével — a régi magyar irodalom addig nehezen hozzáférhető értékeit adták ki. így Vedres István műve egy sorban jelent meg Bessenyei György, Károli Gáspár, Temesvári Pelbárt műveivel. De Vedres István munkáját a magyar vízépítési szakirodalom is érdeme szerint tartja számon és méltatja.

11 Barkóczi Jolán 9 U. a. 104. p. io U. a. 110. p. M Farkas László: Vedres István mérnök élete és működése. MMÉE Szegedi Oszt. Szeged, 1937.; Fodor Ferenc: Magyar vízimérnökök a Tisza-völgyben a kiegyezés koráig végzett felmérései, vízi munkálatai és azok eredményei. Tankönyvkiadó. Bp., 1957.; Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon. Tankönyvkiadó, Bp., 1960. 596