A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Rév Pál: Adatok a MASZOVLET történetéhez 521

Meglepetésként érte a társaságot a Szakszervezetek Országos Tanácsa 1946. no­vember 9-i értesítése. Ebben arról tájékoztatta a vállalatot, hogy a többi közlekedési ágazattól eltérően nem tekinti a MASZOVLET üzemét folyamatos üzemnek. Ennek a döntésnek értelmében a vasárnap és munkaszüneti napokon, este végzett munká­ért a dolgozóknak külön ügyeleti díj, illetve az erre megállapított túlóradíj fizetendő. Ezt a vállalat anyagi terhei miatt a vezetőség vállalni nem tudta. Ezért úgy döntött, hogy az addig a hét minden napján közlekedő belföldi járatainak vasárnapi és ün­nepnapi forgalmát valamennyi vonalon megszünteti. A MASZOVLET-nél 1947. október 1-én új kollektív szerződés lépett érvénybe. Ezzel a forint bevezetése után a vállalat vezetősége először rendezte fizikai és szellemi dolgozóinak illetményeit. 51 A közgyűlési beszámolóból kitűnik, hogy ez átlagosan 9% fizetésemelést jelentett. A MALERT-alkalmazottak MASZOVLET-állományba helyezésével a vállalat anyagi terhei növekedtek. A miniszter a MASZOVLET-hez átkerült alkalmazottak­nak a MALERT-nál eltöltött szolgálati idejük beszámítását ígérte. A MASZOVLET igazgatósága a miniszterhez intézett, 1946. augusztus 28-án kelt felterjesztésében sé­relmezte, hogy az említett miniszteri rendeletről a vállalatnak előzetesen tudomása nem volt. Ennek végrehajtása a MASZOVLET-nek mintegy 100 000 Ft átvállalását jelentené, mely a tőkeparitás következtében fele részben a szovjet részvényesekre hárulna. Kérte a minisztert, hogy e személyek munkaviszonyának bármely időpont­ban történő megszűnése esetén illetményeik vagy végkielégítésük 1946. július 31-ig 52 számított időre eső terhét vállalja magára. A minisztérium, valamint a MASZOVLET hiányos irattári anyagában nem lehet követni az ebben az ügyben történt levélváltá­sokat, intézkedéseket. Maradt fenn azonban ebből az időszakból olyan irat, amely­ből következtetni lehet, hogy egyes személyek vállalati munkaviszonyának meg­szűnésével a végkielégítési terhet a minisztérium magára vállalta. Tény, hogy testüle­tileg a volt MALERT-alkalmazottak időbeszámítási igényét még 1947 nyaráig sem rendezték. Az érdekelt dolgozók sérelmüket kénytelenek voltak a nyilvánosság elé tárni. A MASZOVLET igazgatósága levelet kapott a Hírlap c. országos napilap szerkesztőségétől, amelyet érdemes szó szerint ismertetni: „Budapest, 1947. június 18. Szerkesztőségünk közlés céljából az alábbi levelet kapta: >>Miért nem kapták meg a volt Magyar Légiforgalmi Rt. alkalmazottai a vég­kielégítést? A Magyar Légiforgalmi Rt. 1946. július 31-vel elbocsátotta alkalmazottait, pi­lótáit, rádiótávírászati, tisztviselőit és szerelőit. Az alkalmazottak legnagyobb része tekintélyes szolgálati idővel rendelkezett. 15—25 év, a legkevesebb 5—6 év, mely időt a fenti cégnél megszakítás nélkül töltöttünk el. Az alkalmazottak legnagyobb része átlépett az 1946. augusztus 1-vel újonnan megalakult Magyar—Szovjet Polgári Légiforgalmi Rt-hoz anélkül, hogy a Magyar Légiforgalminál eltöltött időt az új cégnél figyelembe vették volna. • Ezek után a volt Magyar Légiforgalmi Rt. alkalmazottainak járna a végkielégítés, melyet a mai napig még mindég nem kaptunk meg. Számtalan kérésünk és kilincse­lésünk mind ez ideig eredménytelen maradt, és ezúton fordulunk úgy az illetékesek­51 Jegyzőkönyv a MASZOVLET 1948. április 16-án megtartott rendkívüli közgyűléséről, 3. napirendi pont, valamint az igazgatóság jelentése az 1949. július 29-én tartott rendes közgyűlés részére. 52 A MALERT szolgálatában töltött utolsó nap. 559

Next

/
Oldalképek
Tartalom