A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Bálint Sándor: A Phőnix és MÁG gépkocsik gyártásának története 385

PODVINECZ ÉS HEISLER VÁLLALKOZÁSAI Az állam nagy erőfeszítéseket tett az ipar fejlesztésére. Például 15 évi adómentességet biztosított azoknak a gyáraknak, amelyekben Magyarországon addig elő nem állított cikkeket kezdenek gyártani. Az 1890. évi XIII. te. számos iparágat sorol fel a kedvezményezettek között. A törvény szerint a kormánynak jogában állt 1899-ig belátása szerint 15 évig terjedő időre kedvezményeket adni; a kereskedelmi minisztert felhatalmazta, hogy a gyárak telepítéséhez szükséges építőanyag és a gépek vasúti szállítására fuvardíjkedvezményt engedélyezzen, és megadta a gyárosnak azt a jogot, hogy kisajátítást vehessen igénybe gyártelepe építésére olyan területen, ahol csak mezőgazdasági termelés folyt. A közszállításokat — bár kis mértékben — szintén felhasználták az iparfejlesztés céljaira. A kormány a kedvezményeket a kisiparra, a háziiparra, a szövetkezetekre is kiterjesztette ; a kisipart kis motorok és munkagépek adományozásával támogatta. Ilyen gazdasági körülmények között társult egymással két vállalkozó szellemű fiatalember, a 25 éves Podvinecz Dániel és a 24 éves Heisler Vilmos, amikor 1884. szeptember 15-én megnyitották „Gépbizományi és gépügynöki kereskedők" néven vállalkozásukat Budapesten, az V., Váczi körút 16. III. em. 70. sz. alatt.

1 Mindketten vidéki születésűek lévén, felfigyeltek a mezőgazdaságban, főleg a kisgazdaságokban mutatkozó gép- és alkatrészhiányra. Az első években darálókkal és cséplőgépalkatrészekkel ügynököltek, de csakhamar nagyobb gépekkel bővítették üzleti körüket. Utazgatásaik során jól látták a malomiparban rejlő lehetőségeket, ennek az iparnak gyors fejlődését. Hajtószíjakat, fogaskerekeket, kisebb tengelyeket, forgácsolt alkatrészeket stb. szállítottak a hozzájuk forduló malmosoknak. Tekintve, hogy engedélyük csak ügynökösködésre és kereskedésre szólt, alkatrészek javításával, gyártásával nem foglalkozhattak. Pedig ez a munka még nagyobb hasznot ígért. A vidéki kovácsok, lakatosok alig ismerték az új technikát, a tizedmilliméteres tűrésű tengelyeket sem kovácsolással, sem reszeléssel nem lehetett előállítani, ilyen munkára vasesztergályost kellett megkérni. Nagyobb városokban már akadt egy-két esztergályos iparos, de számuk kevésnek bizonyult. így aztán, ha egy cséplőgépnek vagy malomnak valamelyik tengelye vagy fogaskereke tönkrement, legtöbbször a gépet szállító céghez vitték el a hibás alkatrészt megjavítani. Szállítási nehézségek folytán — és ha a cseredarab nem volt raktáron — a géptulajdonos jó néhány napig várhatott, amíg az alkatrészt megkapta. Podvinecz Dániel és Heisler Vilmos — élve az állam adta kedvezményekkel — 1892. május 15-én kiváltották a 12079 számú vasesztergályos és a 12080 számú gépjavító „gyári" iparigazolványukat. Ezzel egyidőben cégüket Budapesten a VI., Botond utca 7. sz. alá helyezték át.

2 Kereskedéssel továbbra is foglalkoztak, de az általuk elkészített új alkatrészek árusítása jobb üzletnek bizonyult. Akik ez ideig őket kérték fel elromlott gépeik alkatrészeinek beszerzésére vagy megjavíttatására, most sem fordultak máshoz. A megrendelők, főleg a malmosok szívesen keresték fel a Botond utcai céget alkatrészért, javítási megbízásokkal, illetve a leendő malmosok egy-egy komplet egység megrendelésével. Minthogy a gabonaőrlés jól jövedelmező foglalkozás volt, sokan kaptak kedvet új malmok építésére, a meglevők korszerűsítésére. Podvineczék az alkatrészeket, vagy az általuk gyártott berendezéseket nem építették be a malomba, mert erre már nem terjedt ki az iparengedélyük. Ezen segítendő, i Cégbírósági iratok (Cg) 7822/3. 2 Cg 7822-25730/1895. 25* 387