A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Petrik Ottó: A volt „Budai Hegypálya” története 311

Az itt lábjegyzetben említett leírás tartalmazza egyébként az előírt ellenőrzési és karbantartási munkákat is. Ezek a következők. — Naponta vizsgálandók a kötelek, a kazánok szerelvényei, valamint a felső kötélkorong. — Havonta vizsgálandó a vonórúd és a fékkészülék. Utóbbi próbáját a Kereskedelemügyi Minisztérium Vasútügyi osztálya képviselőjének jelenlétében kell végezni. — Háromhavonként ellenőrzendők a gőzgép külső alkatrészei (hajtórudak és csapágyak, forgattyúk, olajozok stb). Az üzemben levő kazánt le kell állítani, a kazánkövet eltávolítani és főjavításnak alávetni. — Félévenként meg kell vizsgálni a gőzvezetékrendszert, a gőzgép belső alkatrészeit, a fogaskerekes áttételt, a kocsik futóművét, valamint a kötélvezető készüléket és a megfelelő kenést. Műszaki szempontból érzékeny pontja volt a hegypályának a felső kötélfordító korong — legalábbis üzemének utolsó évtizedében. Ennek oka érthetővé válik, ha figyelmesen megnézzük a 18. ábrát. Látható, hogy a korong tengelye felül egy öntötvas átkötésben van csapágyazva, míg az alsó vezető és támcsapágy egy viszonylag kis méretű betontömbön fekszik. Sőt, ez a betontömb gyakorlatilag független a felső átkötést tartó másik kettőtől, ami — a talaj természetes mozgása, összenyomódása következtében — akár cm-es nagyságrendű viszonylagos elmozdulást is lehetővé tesz. Ennek következtében pedig a csapágyak megszorulnak, melegednek, berágódnak stb. 17. ábra. Az alagút és sikló képe (fametszet, 1885) 341