A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Petrik Ottó: A volt „Budai Hegypálya” története 311

Ez azután minden különösebb ceremónia nélkül 1870. március 2-án meg is történt, és megkezdődött a rendszeres üzem: „A gőzsikló már szállítja a kíváncsiakat Budavárába fel s alá. Eddigelé száz forint körüljárt naponként a bevétel s az emberek mindinkább megkedvelik a furcsa szállító eszközt"*

6 Az „új technikát" azonban nem mindenki fogadta osztatlan lelkesedéssel, amint ez a következő kis hírből is kiviláglik: „A budai gőzsikló nagy kárt okozott a várba közlekedő társaskocsik tulajdonosainak. A sikló megnyitása óta igen kevés ember használta e rozzant bárkákat, s már nem is közlekednek többé sem a várba, sem a császárfürdöbe, hova ezentúl csak lóvonatú vasút fogja szállítani a közönséget. A társaskocsik a régi színháztérről a budai hídfőig ezentúl 10 krért fognak közlekedni."

41 A Budai Hegypálya további története során akadt néhány érdekes műszaki probléma és — legalábbis jelenleg még tisztázatlan — „adminisztratív" kérdés. Ezeket tekintjük át röviden a következőkben. A pályával kapcsolatban több javításról, illetve átépítésről van tudomásunk — igen eltérő forrásokból. így például már a megnyitás után három évvel egy rövid újsághírből a következőkről értesülünk [10]: „A gőzsiklót... mely már több hete munkában van e hó 22-én nyitják meg újból — a pálya megújíttatott, a gépek célszerűbben készíttettek el, mint azelőtt voltak. Jelenleg bármily alkalommal, ha baj történik, a kocsik azonnal megállíthatók." A következő átépítést az első világháború előtt végezték, amire csak egy iktatókönyvi tárgy megjelölés utal.

48 Ezt a helyzetet mutatja be az 1910-es évek végén készült 14. ábra. A következő nagyobb átépítésre 1932-ben került sor, mikor a BSZKRT vette át üzemeltetésre a siklót [72]. A felújított pályát a 75. ábrán látjuk; ezen jól megfigyelhető, hogy a síneket I-vas hosszgerendákra helyezték. A bevágásban vezetett pálya lényeges műszaki eleme a bélésfal, és tartozékát képezik a felette átvezető gyaloghiiak is. Azonban ezekkel kapcsolatban megint számos tisztázatlan kérdés merül fel. A rövid összefoglalás érdekében bemutatunk még két érdekes ábrázolást (bár mindkettő az Alagutat mutatja be, de „mellékesen" szerepel rajtuk a sikló is). Egy, a millennium alkalmából megjelent kiadványban [31] szerepel a 16. ábra, mely kétségtelenül fényképről készült nyomat (ún. autotipia; bal alsó sarkában KURCZ és T

a ph felirattal). A másik kép (17. ábra) az 1885. évi országos kiállítás kapcsán jelent meg a magyar sajtóban [19]. (Ez — itt nem részletezhető jegyek alapján — feltehetően szintén fénykép alapján — de magassági torzítással — készült ún. fotoxilográfia: a jobb alsó szegélyen Orell Füssli & C°. Edt. se. felirattal.) Mármost egybevetve a 12—17. ábrákat, a következőket állapíthatjuk meg. — A bélésfal a megnyitás idején (13. ábra) csak a legszükségesebb mértékben épült meg, és a fénykép alapján feltehetően betonozott volt. Valamennyi további ábrázoláson viszont a pályával párhuzamos vonalvezetésű, vízszintesen lépcsőzött (ún. csipkézett) falazatot látunk. Az átépítés okáról és időpontjáról jelenleg semmilyen adat nem áll rendelkezésünkre. 46 Vasárnapi Újság, 1870. márc. 13.; a szerző szükségesnek véli még hozzátenni: „József főherczeg is felment rajta a várba és kedvezőleg nyilatkozott róla." 47 Vasárnapi Újság, 1870. máj. 1. 48 Főv. Lt. Tan. m. Ü. o. V. 328/1912. Budai hegypálya rtg. pályájának átépítése. 338