A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Petrik Ottó: A volt „Budai Hegypálya” története 311

je [5]. Az építkezés lényegében 16 hónap alatt így is befejeződött, bár a megnyitásra csak további négy hónap múlva került sor. Ezzel kapcsolatos részleteket nem ismerünk, és így csak a napi sajtó elszórt tudósításaira hivatkozhatunk. Eszerint az első próbát a siklón 1869. október 23-án tartották: „A gőzsiklón múlt szombaton valahára megtartották a próbamenetet, mely igen jól sikerült. A megnyitás nov. elején várható."

44 Az építkezés azonban már annyira előrehaladt, hogy az év vége felé a Vasárnapi Újság már terjedelmes képes riportban számolhatott be a siklóról [4]. A kedves hangvételű cikkből érdemes néhány bekezdést idézni, és bemutatjuk a „gőzsikló" ekkor megjelent első ábrázolását is (12. ábra). „A mi a szellemnek a beszéd, az a társadalomnak a közlekedés. Hol marad a szellem, melynek nem lehet egymással eszmét cserélni? — mi ott a társadalom élete, hol a közlekedés nehéz béklyói zárvák ?... Kinek jutott volna ezelőtt csak ötven évvel is eszébe a vakmerő gondolat: gőzkocsikkal megmászni a várfalakat? S íme! Szegény Mátyás, Zápolya, Enyingi Török, mit mondanátok, ha reszketve védett palotáitok falánál a nyüzsgő hangya-rajt látnátok felkúszni, mintegy dióhéjba takarva, — s nem sértő gúny-e a vitéz Perényiek, Bebekek, s a hős Montekukulik emlékeinek, hogy míg ők vérüket is készek voltak ontani, hogy e falak közé juthassanak: most e lusta had még a néhány csepp izzadságtól is meg akarja kímélni magát, hogy a tárt kapuhoz juthasson. »Többet észszel, mint erö\>el..«" De a régi idők eljártak felettünk, a kiegyezés óta a főváros népessége növekszik, s vele a Vár forgalma is. Rövid népszerű „műszaki ismertetés" után a cikkíró megjegyzi, hogy a siklón már csak néhány kisebb kiegészítő munkát kell elvégezni, a biztonsági szerkezetet felszerelni (?!), fent várócsarnokot építeni, s talán a karácsonyi ünnepekre már meg is lehet nyitni. „És így a nevezetes pont, hol hazánk két nagyszerű művének, a lánczhíd és az alagútnak végei futnak össze, ismét egy csinos kis alkotmánynyal fog gazdagodni.'''' Itt mutatjuk be — a könnyebb összehasonlítás érdekében — Wohlfarth [5] cikke különmellékletének, egy 1870-ben készült eredeti fényképnek reprodukcióját (13. ábra). Míg a 12. ábra — rajz alapján készült — fametszetén a felső kötélfordító korong szabadon áll és a bélésfalak egyenes vonalban futnak le, addig a fényképen már látható valami felső állomási építmény, a bélésfalak pedig meglehetősen szigorúan alkalmazkodnak a terepviszonyokhoz: így például a pálya a két átjáró híd között tulajdonképpen nem is bevágásban fut. A megnyitás előtti hetekben ismét megjelent egy híradás a próbamenetekről: „A budai gőzsiklón néhány nap óta folytonosan teszik a próbákat, s azok mindenike kitűnően sikerül. Már a mentőkészületeket is megpróbálták, melyen nagyszámú közönség és egy nagy szakértő bizottság voltjelen. Két ízben vágták el a kötelet, és a mentő készülék kitűnőnek bizonyult, mert a kocsinak nem volt annyi ideje, hogy csak 2 hüvelyknyire is alábbszálljon, s a készülék máris megállította a kocsit. A kocsi 45 mázsával volt megterhelve. A sikló a legközelebbi napokban át fog adatni a közlekedésnek."

45 44 Vasárnapi Újság, 1869. okt. 31. 45 Vasárnapi Újság, 1870. febr. 20.; a mázsát illetően lásd a

34 jegyzetet; az adatok lényegesen kedvezőbbek, mint [5] alatt. 336