A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)
II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Petrik Ottó: A volt „Budai Hegypálya” története 311
a huszonötéves koronázási jubileum idején, és a ma innen a Várba vezető, akkor építés alatt álló Palota út létesítése során 5 . A Budát és Pestet összekötő, a 18. sz. utolsó harmadától fennálló hajóhíd budai hídfője a Dunához lefutó várfal rondellája mellett, nagyjából a mai Fogas utca vonalában volt; a pesti előbb a városfalon belül a Kishíd (mai Türr István), majd 1787 után a Nagyhíd (mai Deák Ferenc) utcánál. Ez utóbbi már a régi városfalon kívül feküdt. Nem érdektelen ez a kérdés az első állandó összeköttetés, a Lánchíd elhelyezése szempontjából — ami tárgykörünkkel szoros kapcsolatban van. Hogyan és miért épült a Lánchíd éppen arra a helyre, ahol ma is áll? — ez tulajdonképpen még tisztázatlan, és külön tanulmányt érdemlő kérdés. A szakkörökben általános felfogás szerint Győri Sándor javaslata volt döntő 6 . Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk, hogy ő elsősorban az egész (budapesti) Duna-szakasz szabályozását tartja szükségesnek. Ekkor pedig: „Ha a 9 Dunát úgy, mint fentebb mondatott, előre rendbe szedjük, nem kell tovább a' hely választás körül különös tekintetek miatt, annak szélessége, mélysége 's partjai magosságára 'Í d t. ügyelvén, tétováznunk; mivel egész Buda Pest közt egyenlő rendes ágyat nyervén, tetszés szerint d legkönnyebb közösülésre, d kereskedés virágoztatására 's minden megkívántatható kényletünkre legalkalmasabb helyet választhatjuk..." A helyet illetően hivatkozik mellékelt vázlatra. Eszerint Pest „... d várnak pedig szinte közepével d Vízi kapu irányában, d két végen eső feljárásokra nézve pedig d Várkaputól és Bécsi kaputól csak nem egyenlő távolságra köttetnék öszve." Igen érdekes ezzel kapcsolatban, hogy Buda és Pest városok mit kívántak [73]' Buda: „A híd a Bombatér és a hajóhíd közti vonalon épüljön" 1 Pest: „... a híd lehetőleg jelen helyén vagy a Szarka-utca és belvárosi templom közt építtessék fel."* Látható, hogy a budai polgárság „nagyvonalúbb" volt, mint az egyébként is sok más kérdésben akadékoskodó pesti. És nem hagyható figyelmen kívül, hogy ezek a kívánságok három évvel Győri írásban megjelent javaslata után hangzottak el. Végül is a Lánchíd megépült, és — számos viszontagság után — 1849. november 20án átadták a forgalomnak. Ennek következményeként a hídfőnél — elsősorban Budán — új, és nem is jelentéktelen forgalmi csomópont keletkezett; hiszen az állandó híd nemcsak a két város, hanem az ország két része közötti összeköttetést is jelentette. 5 Csak a sokszor félreértést okozó elnevezések tisztázása érdekében felsoroljuk a pesti városkapuknak az irodalomban előforduló különböző megnevezéseit is (lásd az 1. ábrán). Északon a Váci kapu Budai, Bécsi, Felső kapu néven is szerepel. Északkeleten áll a Hatvani vagy Egri kapu; tőle délre a Kecskeméti kapu. Délen a Dunához közel nyílott a Belgrádi vagy Haraszti kapu. Ismeretes a pesti Vízikapu is, amikor a falak még a Duna felől is övezték a várost. Pontos helyét nem ismerjük, de a mai Sörház utca a múlt században még a Vízikapu utca nevet viselte. 6 Győri Sándor: A' Buda 's Pest közt építendő Álló Hídról. Beiméi, Pest, 1832., 19. p. 7 A választott polgárság 1835. aug. 7-i (és 12-i) gyűléséről felvett jegyzőkönyv 3. pontja. (Bomba-tér a mai Batthyány tér). 8 A pesti polgárság 1835. aug. 29-i üléséből. (Szarka utca a mai Zrínyi utca.) Korábban a pesti polgárság még azt is követelte, hogy ha a híd nem az akkori hajóhíd vonalában épül, akkor az így keletkező „veszteségüket" tértítsék meg. 315
