A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Petrik Ottó: A volt „Budai Hegypálya” története 311

jén a főváros közlekedési vállalata (BSZKRT) vette át a sikló üzemét; ennek iratait viszont a felszabadulást követő években selejtezték. Az említett 1966. évi kiállítás előkészítése közben azonban előkerült néhány selejtezett, de visszamaradt irat és terv az akkori Fővárosi Villamosvasút Községi Vállalat (FVV) irattárából; ezek nagy részéről annakidején fénymásolatot készítettünk a Közlekedési Múzeum archívuma részére.

2 Ugyanakkor a Fővárosi Levéltárba is kerültek a siklóra vonatkozó iratok, amelyeket az FVV közvetlenül adott át; ezekből jelenleg csupán egy tervcsomag tartalma ismeretes. Az említetteken kívül természetesen felhasználtuk a nyomtatásban megjelent beszámolókat, évkönyveket stb., bár ezek is olykor hézagos adatokat szolgáltatnak. A ma rendelkezésre álló dokumentumok alapján azért mégis úgy gondoljuk, hogy elfogadható módon tudjuk rekonstruálni a volt Budai Hegypálya történetét — elsősorban műszaki szempontból.

3 ELŐZMÉNYEK A főváros fejlődése a 19. században Magyarországon az ipari kapitalizmus kialakulása és fejlődése sajátos körülmények között ment végbe. A napóleoni háborúk, a kontinentális zárlat következtében a múlt század elején megnőtt a kereslet a magyar mezőgazdaság termékei iránt. Ennek következtében a birtokos nemesség és a kereskedők kezén olyan tőke halmozódott fel, amely már alkalmas volt arra, hogy — a korábbi céhrendszerből és kézműves manufaktúrákból kialakult kisebb üzemek mellett — létrehozzanak néhány komolyabb kapitalista vállalkozást. Természetesen a múlt század elején, a feudális társadalmi viszonyok miatt, a kapitalista átalakulás csak igen lassan mehetett végbe. A szabadságharc elbukásával pedig a fejlődés jóformán megállt. Az abszolutizmus idején azonban már osztrák tőke is áramlott be az országba; lassan megindul^ a hitelélet, a gazdasági fejlődés, és ennek kiteljesedését segítette az 1867-es ún. „kiegyezés" [80]. Sorra alkultak a különböző bankok és takarékpénztárak, s megindult a különböző ipari és közlekedési vállalatok alapítása. Valóságos „gründolási láz" tört ki [81]. A különböző vállalatok alapításával foglalkozó főúri családok tagjai mellett felbukkannak olyan nevek is mint Klapka György, Türr István — vagy éppen Jókai Mór. De a polgárok, a kereskedők is megtakarított pénzükön részvényeket vásárolnak. Az újonnan alapított vállalatok legnagyobb része természetesen az ország központjában — ott is elsősorban Pest városában — létesült, akár csupán papíron létező cég, akár valóságos iparvállalat, üzem volt. A kedvező földrajzi fekvés mellett ezt indokolta a város akkor úgyszólván korlátlan terjeszkedési lehetősége is. Mindennek természetes velejárója, hogy — az akkor még három városból álló — főváros lakosainak száma rohamos növekedésnek indult. A múlt századra vonatkozó adatokat az 1. táblázat tartalmazza.

4 Nem érdektelen talán megjegyezni ezzel kapcsolat2 A továbbiakban a hivatkozásoknál értelemszerűen az FVV „S", illetve a KM arch. jelzést használjuk; utóbbit a már korábban a Közlekedési Múzeum gyűjteményébe került tételeknél is. 3 Az irodalomjegyzéket a könnyebb áttekintés érdekében időrendben állítottuk össze. Ebben — tekintve a források szűkös voltát — gyakran hivatkozunk napi- és hetilapokban megjelent közleményekre is. A nyomtatásban meg nem jelent — vagy csak belső használatra készült, valamint külső forrásnak tekintendő — dokumentumokra a lábjegyzetekben hivatkozunk. 4 A Pallas Nagy Lexikona, 3. k. (Bp., 1893.), „Budapest" címszó; kiegészítve az 1900. év adataival. Hasonló adatokat közöl — különböző forrásokra hivatkozva és lényegtelen eltérésekkel az 1686-1870. évekre [88]. 312