A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Petrik Ottó: A volt „Budai Hegypálya” története 311

PETRIK OTTÓ A VOLT „BUDAI HEGYPÁLYA" TÖRTÉNETE A fővárosi közúti vasút centenáriuma alkalmából, 1966-ban a Közlekedési Múzeum jubiláris kiállítást rendezett. Ennek keretében bemutatásra került Budapest városi közlekedésének száz éve; és a kiállítás bizonyos mértékig indítékul is szolgált ahhoz, hogy a szakemberek mélyebben, komolyabban foglalkozzanak ennek a sokrétű, spe­ciális — és akkor még sokak számára „új" — közlekedési ágazatnak technika- és gazdaságtörténeti kérdéseivel. Utóbb ez a munka a múzeum egy külön gyűjtemé­nyének kialakításához vezetett. 1 Budapest a múlt század végén, az akkor üzemben volt közlekedési eszközeit te­kintve, nem lebecsülendő helyet foglalt el az európai nagyvárosok között. Bár az első komoly tömegközlekedésre szánt eszköz, a lóvasút viszonylag későn, 1866-ban és hatodikként indult el Pesten (az első New Yorkban létesült 1832-ben; Európában pedig Párizsban, 1854-ben), az ezt követő létesítmények már mind korszerűek vol­tak, és nemegyszer a külföldnek is példaképül szolgáltak. A világhírűvé vált budavári sikló üzeme 1870-ben indult, és ez volt a második ilyen létesítmény a világon (az első Lyonban épült 1862-ben), és egyben Budapest első gőzüzemű közúti vasútja. Ezt rövidesen követte az akkori Svábhegyre vezető fogaskerekű vasút megnyitása 1874-ben. A technikailag kiforrott — néhol még ma is üzemelő — Riggenbach-rendszerű fogaskerekű vasutak között ez volt a negyedik (az első a Svájcban 1871-ben épült Vitznau—Rigi vasút). Európa első városközponti közúti villamos vasútja szintén Budapesten indult: 1889-ben, a Baross (akkor Stáczió) utcában. Legnagyobb hírnévre pedig az európai kontinens első földalatti vasútja tett szert, az 1896-ban megnyitott (mai nevén) MFAV. Egyben ez volt a világon az első villamos motorkocsikkal üzemeltetett földalatti vasút. A budapesti közúti vasutak tehát az említett időszakban nagy nemzetközi tekintély­re tettek szert; számos külföldi szakértő bizottság tanulmányozta az eredményeket, sőt 1893-ban a Nemzetközi Közúti és Kisvasúti Egyesület (mai nevén UITP: Union Internationale des Transports Publics) Budapesten tartotta kongresszusát. Az 1914. évi kongresszust is Budapesten szándékozták megrendezni, azonban ez a háború ki­törése miatt elmaradt [89]. A volt várbeli siklót kezdetben a Budai Hegypálya Társaság üzemeltette. Ennek iratai a második világháborúban, sajnos, igen nagy valószínűséggel megsemmisül­tek — de legalábbis egyelőre ismeretien helyen lappanganak. A harmincas évek ele­1 Dr. Czére Béla: A 75 éves Közlekedési Múzeum. = A Közlekedési Múzeum Évkönyve I. 1896—1971. Közdok, Bp., 1971.; Medveczki Ágnes: A városi közlekedési gyűjtemény. = A Köz­lekedési Múzeum Évkönyve II. 1972-1973. Közdok, Bp., 1974. 311

Next

/
Oldalképek
Tartalom