A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Kócziánné Dr. Szentpéteri Erzsébet: A fővárosi kocsigyártó ipar története a tőkés fejlődés kezdetétől az első világháborúig 249

ges, fénymázoló és paszomántozó műhelyekkel, úgy, hogy a gyárba bevitt nyers anyag onnan, anélkül, hogy bármi tekintetben gyáron kívüli segítségre volna szükség, a használatig tökéletesen elkészítve kerül ki".

26 Az üzemben új technológiai eljárások és üzemszervezési megoldások bevezetésére is sor került. Az előbbire a gőzkamrában hajlított, két darabból álló keréktalp készítése, az utóbbira a gyáron belüli szállítás gyorsítására alkalmazott „emeltyű" a példa. Mindkét újítás bevezetése valószínűleg a gyár vezetőinek külföldi tanulmányútjain szerzett tapasztalatokon alapult, azonban fél évszázad is eltelt, mire ezek a példák a kocsigyártók körében követésre találtak. A gyártmányok összetételére a hagyatéki leltárakból, kiállítási jegyzékekből, lelkes korabeli tudósításokból következtethettünk. A gyártmányok élén különféle hintótípusok álltak, s az alváz szerkezetének a korszakra eső tökéletesedését mutatja, hogy jellemző ismérvként mindig a rugók („nyomó vagy csigatoll") megnevezése szerepelt — a típus közelebbi megjelölésével (pl. phaeton, azaz félfedeles nyitott hintó, zárt üveges batár stb.). Meg kell jegyeznünk, hogy az osztrák ipar konkurrenciája — különösen a hintók tekintetében — már ekkor is éreztette hatását. Fényes Eleknél olvashatjuk, hogy ugyan a „budai kocsigyár készítményei szilárdságuk tekintetéből dicsértetnek, s Pesten is néhány nyerges szép úri hintókat készít, de azért ezek nagyobb részét Bécsből vásároljuk".

27 Pedig egyaránt készültek itthon is nyitott és zárt, hétköznapi és dísz-, két- vagy négyüléses hintók. Az egymást követő iparmű-kiállításokon a kocsigyártók is szerepeltek, bár az elsőn, 1842-ben, még csak a Kölber gyár állított ki — „egy nyújtó nélküli, angol idomú, könnyű vadászkocsit, lapos fektetű nyomótollakon nyugvót."

28 A másodikon, egy év múlva Kölber Jakab mellé Kurz Leopold kovácsmester zárkózott fel egy „phaeton"-nal, feltehetőleg a „8 nyomó és 4 csigatollal s olajos tengellyel" ellátott alvázmegoldás bemutatása céljából. Kölber Jakab két hintója közül pedig az egyik „angol módra" készített üveges díszhintó volt.

29 Végül az 1846-os kiállításon már három kocsigyáros — „Wagenfabrikant" — vett részt. Kiállított járműveik a következők voltak: Kölber Fülöpnél: „nagy városi díszbatár, könnyebb városi batár, könnyű hintó", Gyurkovits Antalnál: „alacson batár, nyitott hintó, melly phaetonná is átalakítható", Porst Ferencnél: „hintó".

30 A hintókon kívül különböző útialkalmatosságok, továbbá többnyire homokfutónak nevezett hajtókocsik, gazdasági kocsik és szekerek kerültek ki a kocsigyártó iparosok kezéből, azonban hintókészítésre kisebb mester — pl. néhány legénnyel dolgozó bognár — alig vállalkozott, ezzel szemben ekkor még a Kölber cég sem mondott le a szekerek vagy a lőcsös kocsik készítéséről. 26 Oldal József: Kölber testvérek kocsigyára Pesten. Tparosok Lapja, 1860. 134. p. 21 Fényes Elek: Magyarország Statistikája. 1842. 64. p. 28 Kossuth Lajos: Jelentés az első magyar iparműkiállításról, 1842. Landerer és Heckenast, Pest, 1843. 64. p. 29 Tárjegyzék a második magyar iparmű kiállításhoz aug. 25. 1843. Landerer és Heckenast, Pest, 1843. 13. p. 30 Tárjegyzék az 1846-dik évi iparműkiállításhoz, Beiméi, Pest, é. n. 39—40. p. 17 A Közlekedési Múzeum évkönyve IV. 257