A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)
II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Kócziánné Dr. Szentpéteri Erzsébet: A fővárosi kocsigyártó ipar története a tőkés fejlődés kezdetétől az első világháborúig 249
szere is szüksége volt a bognárnak. A szerszámkészletet kalapácsok, harapófogók, vésó'k egészítették ki. A hagyatéki leltárakban 21 feltüntetett pénzösszegek alapján a bognárműhelyek átlagos értéke — a többi iparágakhoz viszonyítva — közepes (kb. 100 vFt) volt 22 A kovácsok műhelyében a tűzhely és a tűz élesztését szolgáló fújtató mellett a legjellegzetesebb berendezési tárgy az üllő volt. (Legismertebbek a kétágú, ún. szarvas üllők.) A szerszámok legfontosabb csoportját a kalapácsok (kétkéz és félkéz), a fogók (a vas tűzbe helyezéséhez és kihúzásához a tüzifogók) és a vésők képezték. Többféle fúró (pl. „mellező furdancs"), csavarkulcs sorozat mellett még reszelőket, ráspókat is használtak. Mérőszerszámaik szintén voltak — vaskörzők, irdallók, szögellők, tolómérők. A munkadarab rögzítésére satut alkalmaztak. A kovácsműhelyek felszerelésének értéke átlag mintegy a háromszorosa volt a bognárműhelyekének (kb. 300 vFt). A kovácsműhelyek tűzrendészeti ellenőrzése főkapitányi hatáskörbe tartozott, illetve nyitási engedélyt csak hatósági szemle után lehetett nyerni. 23 A nyergesműhéiy leírásától — adatok hiányában — el kell tekintenünk, de feltételezzük, hogy a bőrfeldolgozó ipar egyes mesterségeihez hasonlóan a mesterek csak igen kevés szerszámmal rendelkeztek, s a legények elsősorban saját szerszámaikat használták. Ezt látszik igazolni az a hagyatéki leltár, amelyben igen sok nyersanyag — különféle bőrféleségek (lakkozott báránybőr, metszett marhabőr, fényes birkabőr, fedélbőr) — mellett még három darab eredeti jármű is szerepelt, de szerszám egy darab sem. 2 * A lakkozok szerszámkészlete szintén csekély volt; különféle ecsetek, vonalzók, vakarókések mellett a hagyatéki leltárak fő értékét a festékek, alapozók, lakkféleségek adták 25 A kocsigyártó ipar köréből nincs lehetőségünk annak összehasonlítására, hogy például a mesterek leggazdagabb rétegének műhelyfelszerelése és szerszámkészlete mennyire közelítette meg a gyárosokét, mivel a kocsigyáros az összes szakmákat egyesítette üzemében. Még a Kölber gyárról kapott első adatok is többnyire pontatlanok. Feltételezzük, hogy a manufaktúrák berendezése — a munkáslétszámtól függően — többszörösen megfelelt egy-egy szerszámokkal jól ellátott műhely készletének. A gyáraknak a kismesterekkel, a kisiparral szembeni fölényét a kocsigyártás e korszakában már nyomon követhetjük a gyártási folyamat korszerűsítésében és racionalizálásában is. Példánkat ismét a Kölber gyár történetéből kell merítenünk, mert a többi hasonló üzem hosszabb időn túl nem bizonyult életképesnek, s így a források is hallgatnak róluk. (Pl. az 1848. évben kiadott Országos Czímtár Magyarország ismertebb kocsigyárait felsorolva Pesten három céget nevezett meg: Kölber Fülöpét, Gyurkovits Antalét és Porst Ferencet, de az utóbbiakról e jegyzékbe vételen kívül alig maradt valami adat.) Oldal József 1860-ban látogatást tett a Kölber gyárban, s szemléletes leírásából az iparfejlődés szempontjából igen jelentős adatok derülnek ki. Mindenekelőtt megtudjuk, hogy „kiegészített e gyár minden osztályaiban külön bognár, külön nyer22 Dóka Klára: A pest-budai iparosok szerszámkészlete a reformkorban. Technikatörténeti Szemle, VI/1972. (1973) 55-73. p. 2 3Stettner József, BFL Pesti lt. Visszaállított városi törvényszék II. 2043/1861 — 1865. Unger Rosalia, BFL Pesti lt. Test. a. n. 3045. Varga Károly, BFL Pesti lt. Visszaállított városi törvényszék II. 7972/1861-1865. 2 « Prost Sebestyén, BFL Pesti lt. Test. a. n. 3979. 25 Ulwurm Erzsébet, BFL Pesti lt. Test. a. n. 4904. 256
