A Közlekedési Múzeum Évkönyve 4. 1976-1978 (1979)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 123 - Biró József: Bernhard Antal találmányai 179

vagy szbályzószekrény kinyomna akkor, ha egészen a vízbe merülne. Ha a reteszdeszka a vízpadot teljesen elzárja, akkor ez a szabályzószekrény még egy hüvelykkel a vízpad nyílásán felül álljon, hogy belépő víznél felemelkedhessen. A szekrény magassága 18 hüvelyk legyen, 9 hüvelyk tehát mindig vízben állna. A retesznyílás szélessége mindig olyan nagy legyen, hogy ha fél szekrénymagasságot 9 hüvelykkel szorozzuk, akkor a keresztmetszetének mérete csak félolyan nagy lesz, mint amit a kifolyócső' keresztmetszete kitesz. Ez a berendezés a következőket eredményezi: 1. Hogy a művelet kezdeténél előbb nem tud víz a vízpadról lefolyni, csak akkor, amikor a vízkészlet a vízpadon 9 vagy 10 hüvelyk magasságban áll. 2. Hogy csak 18 hüvelykes magasságnál, tehát két vízemelő köbtartalmánál tud normális félmennyiség lefolyni. 3. Hogy a kiömlés időtartama így körülbelül az idő felét veszi igénybe, azaz a beömlés megszűnésének idejével egyenlő lenne, s csak akkor tudnám a retesz magasságát 4 1/2 hüvelykkel emelni, ha a második fél vízmennyiség egyszerre zúdulna le, így azonban a retesz lassankénti emelésével már körülbelül a reteszen átfolyt negyed vízmennyiségnél a retesz már nagyjából 2 hüvelykkel a normál magasság fölé emelkedik, és azonos okokból az idő másik felét körülbelül 2 hüvelykkel a normális magasság alatt tölti. A folytatólagos játék közben mindig jobban közeledik a normális nyíláshoz, s végül jelentéktelen játékká csökken, mely kevesebb lesz, mint egy hüvelyk, ha a vízpadot megnagyobbítjuk, esetleg oly nagyra, hogy a vízemelő köbtartalmának négyszerese legyen, vagy két vízpadot állítunk be lépcsős reteszekkel. Hogy a retesz súrlódása a könnyebb emelkedési és süllyedési játékhoz ne legyen túl nagy, ez magától értetődik, egyébként az erre felhasznált erő, mivel az akár erősebb, akár gyengébb nem átlagos vízlefolyást fékezi, előnyére válhat a jobb szabályozásnak. A kondenzátor Ámbár, mint már kezdetben elmondottuk, a sűrítő fontos ismert része minden gőzgépnek, itt többek között leszögezem, hogy a sűrítő egyike a legfontosabb dolgoknak, mely ennek a gépötletnek a nevét is adta, ezért itt ismertetem és közkézre adom a megjavított sűrítési ötletemet. Ez alapjában véve egy egyszerű többlet, vagyis egy berendezés a kondenzátorhoz, éspedig: A kondenzátorcsövek hűtőcsöve az irányítócsappantyúból egy sorozat vagy csőrendszerbe vannak bevezetve, amely az egyik sarkon az előreálló, a másik sarkon az utána következő csövekkel közlekedik, ezért bizonyos mértékig egy egyetlen, többszörösen körülvett csőrendszert képez. A rendszer utolsó csöve a sűrítőbe vezet. Ezek a csövek, melyeknek átmérője körülbelül 8 vagy 10 hüvelyk, és olyan hoszszan vezetnek, hogy kb. a vízemelő köbtartalmának hatod- vagy nyolcadrészét foglalják magukba, vaslemezből legyenek megépítve, és a víztartóban a vízszint alatt nyerjenek elhelyezést. Amint a sűrítőcső kinyílik, azonnal felemelkedik a gőz a vízemelőből az időközben levegőtől megtisztított és lehűtött csövekbe, ott lehűlve cseppecskékké alakul, és mint tiszta melegvíz folyik be a sűrítőbe. A pótvíz beszívására szolgáló csőszakasz vége, mielőtt az a sűrítőszivattyúba lefutna, egy nagyon rövid útszakaszon körkörösen finom lyukakkal van ellátva, amelyekbe a víz behatol, és az ott keresztülnyomott gőzt teljesen sűríti. Az átlyuggatott helyen [a cső] szorosan záró hüvellyel van ellátva, hogy a gép leállásának pillanatában a hűtőcsövekbe víz ne hatolhasson be, de a gép játéka közben a víz szabadon bemehessen. Ha a sűrítő lég- és melegvízszivattyújának burkolata oly nagy, mint egy emelő hossza átmérőjével együtt, szorozva a szóbanforgó 230